Emlékszem milyen volt, amikor még filmes gépet vittünk magunkkal egy-egy kirándulásra, nyaralásra. Arra is emlékszem, milyen nehéz volt mérlegelni, hogy pont a legtökéletesebb pillanatot kapjuk le, meg arra is, mekkora csalódás volt, amikor az előhívásnál kiderült, nem jól fűztük be a 24 kockás filmet. És arra is emlékszem, sokkal többet néztünk és láttunk és élményt gyűjtöttünk, mint a digitális korszakban.
Fotó: pixabay.com
Ma, amikor mindenki szuperszámítógéppel a kezében telefonál, amikor különböző applikációk segítségével képzeli magát fantasztikus fotósnak, amikor a technológiának hála a világ másik feléről is azonnal hírt tudunk adni magunkról és megmutatni, milyen szép helyeken járunk, felvetődik a kérdés, tényleg látjuk-e, ami körülöttünk történik. Van-e időnk megcsodálni a táj szépségét, vagy csak a keresőn keresztül keressük a tökéletes kivágást – ami lényegében úgyis mindegy, hiszen a megfelelő szűrő és egyéb effektek használatával máris a kedvünkre formáljuk a képet? Van-e időnk az emlékezetünkbe vésni a látottakat, amikor a fantasztikus szelfihez készülődünk – persze úgy, hogy közben minden lényeges elem, alakzat, momentum szerepeljen a fotón?
Aligha.
Nem mondom, hogy ne vigyél magaddal gépet, rossz esetben telefont, amikor elutazol, nyaralni vagy kirándulni indulsz – én sem hagyom itthon. De mutatok pár okot, amiért nem érdemes többszáz képet készíteni.
Fotó: pixabay.com
Nem veszed észre a körülötted lévő világot
Legyen szó napsütötte tengerpartról vagy nyüzsgő városról, netán művészettörténeti és történelmi csodáról, amíg a megfelelő pontot keresed a fényképezéshez, lemaradsz a csodáról, magáróla hangulatról. Állj meg, adj magadnak pár percet, hogy a rohanó világban tényleg megéld a pillanatot, és tedd el az emlékeid közé a látványt, mert a fotó (kivétel ha profi fotós vagy), nem fogja visszaadni ugyanazt a hangulatot.
Fotó: pixabay.com
A szelfi balesetveszélyes
Százszor leírták már, a szelfi tényleg balesetveszélyes. Amíg az emberek nagytöbbsége a tolatással nem bír megküzdeni egy szimpla bevásárlóközpont parkolójában, nem túl valószínű, hogy a maga felé tartott kijelző tükörképén jól tájékozódik. Arról nem is beszélve, hogy a csúcsszuper és Facebook-barátok elismerését kiváltó képekért bizony rengetegen hajlamosak kockázatot vállalni – meredek sziklára állnak, lehetetlen helyekre másznak fel, kihajolnak – így pedig könnyen megtörténik baj. És a legkevesebb, ha leesik a telefonod.
Fotó: pixabay.com
Négyezer fotó készül – egy sem kerül albumba
Bizony, amióta teret hódított a digitális féyképezés, ész nélkül kattintgatunk, minden négyzetcentimétert megörökítünk. Mert balról süt a nap, mert kicsit jobbról, mert a lemenő napsugárban szépen csillog az épület teteje, mert ebben a ruhában jobban nézünk ki, mint abban. Aztán hazaérünk, a barátainknak megmutogatjuk a fotókat, talán a gépünkre lementjük a képeket, aztán elfelejtjük az egészet. (Jó esetben gépről gépre, mobilról mobilra vagy virtuális felhőbe másolgatjuk a galériát.) De elő nem hívatjuk. Négyezer képet úgysem lehet, és ember legyen a talpán, aki leválogatja közülük a legfontosabb százat. De akkor hol az emlék? Rémlik még, milyen jó fellapozni egy fotóalbumot és felidézni az emlékeket?
Fotó: pixabay.com
Nyaraláskor állandóan fotózni olyan, mint a kávézóban beszélgetés helyett telefont nyomkodni
Nem arra gondolok, hogy ne álljon össze a család egy fénykép erejére a tetszetős szökőkút mellett. És nem is arra, hogy ne készíts a másikról vagy egy szimpatikus utcáról spontán képet, mert megtetszik a pillanat. Hanem arra, amikor lépésről lépésre csak fényképezel, hogy mindent jól megörökíts, de közben nem beszélgetsz, nem figyelsz, nem vagy együtt azzal, akivel nyaralsz. És akkor miről mesélsz itthon?
Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, vagy iratkozz fel a hírlevélre. Mondd el a véleményedet, oszd meg a bejegyzést, ha tetszett a poszt, és olvasd el a többit is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: