maszi

Emlékszem milyen volt, amikor még filmes gépet vittünk magunkkal egy-egy kirándulásra, nyaralásra. Arra is emlékszem, milyen nehéz volt mérlegelni, hogy pont a legtökéletesebb pillanatot kapjuk le, meg arra is, mekkora csalódás volt, amikor az előhívásnál kiderült, nem jól fűztük be a 24 kockás filmet. És arra is emlékszem, sokkal többet néztünk és láttunk és élményt… Tovább »

Ezt igazán elrontottam! Én, a nagy elvharcos, az önmagad elfogadásának szószólója, elkövettem egy óriási hibát! Most meg azon agyalok, hogyan tudom száműzni az egészet a gondolataimból, hogyan tudok olyan lenni, amilyen még reggel voltam. Reggel, amikor még boldog tudatlanságban morfondíroztam azon, hogyan áll a kiválasztott szoknya az inggel, és nem törődtem a részletekkel. Aztán vettem… Tovább »

Őszintén sajnálom, hogy engem egyáltalán nem hoz lázba a nagy nyilvánosságot kapott Oravecz vs. Tibi atya (ál)konfliktus, főleg, hogy mindkettő rendszeridegen nekem. Persze látok néha-néha felbukkanó bölcsességeket mindkét oldalról, de olyannyira nem foglalkoztat, hogy egyszerűen nem értem, miért ezzel van tele a net. Miután mindenki kicikkezte magát és állást foglalt a kérdésben, szerintem beszéljünk inkább… Tovább »

Vasárnap este van, én meg órák óta ülök a gép előtt, néha cikket olvasok, néha írok ide is, közben előkerül a napok óta kacsintgató könyv is, de minduntalan vissza-visszatérek a géphez. Vagy a telefonom kijelzőjéhez. Nem normális dolgokat csinálok, a Facebookot nézegetem. Ki hol jár? Ki melyik bölcs idézetet találta meg mára? Ki hogy érzi… Tovább »

Ülök a csendben, valahonnan hátul lüktető dal kúszik a fejembe, talán csak képzelem, hogy a világ akar mondani valamit, vagy a vörösbor, ami ott kavarog komótosan a pohárban, semmi sem biztos, csak az, hogy egyre mélyebben vagyok, lelki mélységekben jutok egyre előrébb, és cseppet sem bánom, kell ez a csend, ez a magány, hogy kicsit… Tovább »

Nem biztos, hogy értem, miért csináltad. Nem azt, amit tettél, hanem ahogyan. Hogy nem merted vállalni a következményeket. Hogy mindenkit hitegettél. Hogy nem merted vállalni magadat. Hogy ráérősen kivártál. Meddig vártál volna? Amíg neked kényelmes? Amíg egy utolsót is taposhatsz? Vagy örökké vártál volna, ha én nem vagyok bátor? Nem akarok most itt lenni. Nem… Tovább »

“Tudom, senki nem olvassa, de néha amikor unatkozom, vajjal kenem be magamat, bebújok egy hálózsákba és végigcsúszok a konyhapadlón, eljátszom, hogy csiga vagyok.” Sokadik ismerősömnél látom ezt a kiírást a Facebookon a napokban, gondolom a klasszikus terjedő hülyeség, amikor megpróbáljuk mérni, vajon hány embert sikerült interakcióra buzdítanunk, ha már az esős pünkösdhétfőn nem lehet tavasz-szelfit,… Tovább »

Ma kaptam egy képeslapot a szüleimtől. Na jó, kimondom: az anyukámtól és az apukámtól. (Azért ez a variálás, mert mégiscsak gyerekes, hogy anyuka meg apuka, de hát gyerek vagyok még, az ő gyerekük és igenis büszke vagyok rá. Gyerekesen!) Húsvéti képeslap (3 utcányira laknak), a szokásos kellemes húsvéti ünnepeken kívül még annyi szerepelt benne, hogy… Tovább »