Ezt igazán elrontottam! Én, a nagy elvharcos, az önmagad elfogadásának szószólója, elkövettem egy óriási hibát! Most meg azon agyalok, hogyan tudom száműzni az egészet a gondolataimból, hogyan tudok olyan lenni, amilyen még reggel voltam. Reggel, amikor még boldog tudatlanságban morfondíroztam azon, hogyan áll a kiválasztott szoknya az inggel, és nem törődtem a részletekkel. Aztán vettem egy mérleget.
Minden normális háztartásban szükség van a mérlegre – ezzel az igazán jól hangzó magyarázattal indultam útnak, én pedig normális háztartásban élek, szóval szükségem van rá. Persze, mint aktív konyhatündér, rendelkezem kisebb, konyhai változattal, de az nem alkalmas például a bőrönd lemérésére, akkor sem, ha belefeszülök. 5 kilogrammnál többet nem bír el, és helyenként amúgy is felesleges, mert határozottan alkalmazom az érzésből főzés elvét vagy éppen a kanalas mérést, ha muszáj.
Fotó: pixabay.com
Utoljára egyébként valamikor karácsonykor álltam rendes mérőeszközön anyunál – az ünnepi nagy falási roham után voltam kíváncsi, mennyit mutat, de az elég vicces szerkezet és főleg nem megbízható. Szerintem legalább 30 éves, fő tulajdonsága, hogy minden járólapon mást mutat, a családi közös megegyezés szerint (minimum) 2 kilogrammot csal. Felfelé. Abból még le kell számítani a rajtad lévő ruhát. Újabb mínusz 2 kilogramm. Szóval, igazán megbízhatlan eszköz, mondhatom azt is, részre hajló.
Fotó: pixabay.com
Nálam nincs mérleg. Illetve nem volt. Nő vagyok, ismerem a méreteimet, tudom, hogy kb. 2 kiló plusz van rajtam, ha kezd feszülni a naci, és körülbelül 5, ha már nem ér össze (persze összeér az, csak kicsit tuszkolni kell a fránya gombot abba a lyukba!). Ezen kívül néha látok magamról készült fotókat is, ilyenkor éles szemmel vizslatom a kontúrokat, és igyekszem megjegyezni, a legközelebbi fényképezés alkalmával hogyan forduljak, mikor kell behúzni a hasat. (Strandszezon kezdetén egyébként utóbbi gyakorlás különösen érdekes lehet, a hogyanról itt olvashatsz.) Amúgy meg nem, mit blamáljam magam, ilyen vagyok!
Fotó: pixabay.com
Vagyis voltam, eddig. Mert most már van mérlegem. Digitális. Nagy kijelzőjű, tévedhetetlen csoda. Képes mindenféle adatok mérésére, olyanokra, mint a testzsír, izom- és csonttömeg. (Szerintem amúgy gondolatolvasó is, de ezt még nem próbáltam.) Szóval, van ez a hiperszuper készülék, ami megmondja a tutit. Olyannyira, hogy az első mérés után rögtön megszabadultam a cipőmtől, hogy 70 dekával kevesebbet mutasson, és miután nem akartam elhinni, amit látok, gyorsan körberohantam a lakásban, hogy biztos legyek benne, hol a legegyenesebb a padló – ugye ha lejt az alapzat, tuti, hogy csal. De ez nem csal! Mindenhol ugyanannyit mutat! Aztán odáig merészkedtem, hogy megadtam az adataimat, hogy tudjon újabb adatokat számolni. Kiszámolta. Szerinte túlsúlyos vagyok.
Fotó: pixabay.com
Nem hiszek neki! Itt a nyár, kerülnek elő a rövidnadrágok és lenge szoknyák a gardróbból, mérleg ide vagy oda, én azokat akkor is felveszem! Amúgy meg tornára is járok, egészségesen is étkezem, tuti, hogy nem egy kétlábon járó csodaeszköz fogja megmondani a frankót. De tudom, hogy akár kísértésbe is vihet: napi mérlegelés, ellenőrzés, állandó stressz a súlyom miatt. Úgyhogy inkább eldugom a szerkezetet. Végül is, minden normális háztartásban van egy mérleg. Valahol.
Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, vagy iratkozz fel a hírlevélre. Mondd el a véleményedet, oszd meg a bejegyzést, ha tetszett a poszt, és olvasd el a többit is!
Teljesen egyetértünk. Amúgy azzal sincs bajom, ha valaki folyamatosan követi a súlyváltozását, de sokakat ez határozottan frusztrál – mint ha a mérlegnek kellene megfelelni. Szerintem első körben egészség, forma és hogy érzed magad, mint hogy a kilókat számoljam. És igen, ha pontos képet akarsz, fordulj szakihoz 🙂
Nem a fogyás után követése a hiba hanem hogy tevedhetetlennek hiszünk egy olcsó mérleget! (ami amúgy csak megbecsli az eredményeket) Néhány edző teremben van PROFI test analizálás ahol tényleg mérnek és értékelnek! 😉