Komoly gond van a világgal. Ma reggel a szokásos netstírölés közepette összefutottam a Gucci legújabb divatbemutatójának galériájával. Az élményt a velvet.hu közvetítette, ide kell érte kattintani. Bizony mondom, szörnyű. Nem tragikomédia, annál is rosszabb. Siralmas. Női ruhába bújtatott férfiak (fiúk) futkoznak föl-alá a kifutón, NŐI RUHÁBA BÚJTATOTTAK!
Nem, nem személyes ízlésről van itt szó, hanem arról, hogy horgolt blúzban feszítő srácok, hálóingben ringó csípőjű fiúk, csipkegalléros, laza hatvanas éveket időző nyakkendő-sál kombóba bugyolált modellek virítanak a képernyőmön – és a valóságban. Komoly gond van.
Fotó: pixabay.com
De nem az a probléma, hogy a férfiak nadrágszoknyaszerű és/vagy csipkecsodának beillő ruhakölteményekben illegetik magukat. Végtére ez csak egy divatbemutató, egy kis szerencsével egyszer használatos öltözékek ezek, vörös szőnyegre, kifutóra valók, újszerűségük, népszerűségük, és főként divatjuk csak az est idejére, és az arról készült fotók megjelenéséig tart. Tekintve az általános reakciókat (értsd szörnyülködés), talán pár nappal tovább.
Fotó: pixabay.com
A gond sokkal komolyabb ennél, holmi ruhácskáknál. A közvetített kép – na ez a probléma. Abban a világban, ahol a nőiség a 180 centiméteres, 35 kilós hölgyekre alapoz, ahol a férfiak nőiesek, és az ezerkilencszázas évek divatirányzataiból kinövő stílus(oka)t képviselik (jól összekeverve – no lám, nincs új a nap alatt), ahol lassan nincs különbség nő és férfi között – ott tényleg komoly probléma van.
És szögezzük le, nincs bajom sem a természetesen vékony, karcsú lányokkal és srácokkal, a telt vagy teltebb nőkkel, az izmos, maszkulin, pocakos férfiakkal – ezt kapták a természettől, maximum formálni tudják (magukat). De a csipkés kacagáson és szörnyülködésen túl hosszas beszélgetést tudnék folytatni a ruhaköltemények tervezőivel: ők férfinak vagy nőnek érzik magukat?
És a modellek?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: