Őszintén örülnék, ha ez az egész április 1-jén látott volna napvilágot, ha kiderülne, hogy az egész csak kacsa. De lényegét tekintve teljesen mindegy, hogy viccnek szánták-e vagy sem, mert a szingliadó nem csak elképesztő ötlet, de még viccnek is rossz. Komolyan, én mindent megértek. Megértem, hogy ösztönözni kellene a fiatalokat, hogy minél korábban vállaljanak gyereket,… Tovább »
Nem mehetek el szó nélkül a legutóbbi, nagy netes és utcai nyüzsgést kiváltó, a női önmegvalósítás fogalmának kihirdetése mellett. Nem fogok politizálni, lényegét tekintve teljesen mindegynek tartom, hogy ki beszélt arról, hogy a nőknek a gyerekszülés a dolga, tulajdonképpen csak azért morgok, mert a nőiességet, a női sikert és a női önbecsülést akarják mások meghatározni…. Tovább »
Van az a pont, amikor a nyugis napon egyszer csak előtör az emberből a félelem – valami nincs rendben. Aztán ez a félelem tárgyat talál magának – és olykor elkezdünk parázni. Félelemlista, a teljesség igénye nélkül. Az egész teljesen keszekuszán, a semmiből jutott eszembe. Vélhetően a széthajtott nap hozománya: nem akarok most elindulni akárhová, mert… Tovább »
Új barátokat kaptam, a pasim barátai az enyémek lettek, és az én barátaim az övé is – hallom a mondatot a kávézóban. Kis társaság, egymásra licitálva sorolják, hány új ember szeretetét sikerült megnyerniük a barátjuk, barátnőjük által. Én meg csak pillogok – az én barátaim az enyémek, nem közösködünk. Nem azt akarom mondani, hogy nem… Tovább »
Van az a közmondás: “Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!” – én pedig egyre inkább érzem, hogy igaz a népi bölcsesség. Persze ez nem csak és kizárólag a külső jegyekre vonatkozik (mégis csak van egy apám is, szóval valamelyest rá is hasonlítok), hanem szokásokra, belső tulajdonságokra. És ahogy telnek az évek, látom, érzem… Tovább »
Önkéntes száműzetésem letelt. Egy hét Facebook nélkül – és túléltem. Egy hét nem hosszú idő, mégis sokat tanultam belőle, sőt, egyelőre úgy tűnik, csak hoztam magammal abból a pár napból. Először például fura volt, amikor újra szétnéztem az oldalon, de rájöttem, egy hetet nem lehet pótolni. És nem is kell. A telefonomon például még nem… Tovább »
Mindig is fiús lány voltam. Menekültem a szoknyától, utáltam a magassarkút, utoljára 16 évesen próbálkoztam a sminkkel és a körömlakkokkal. Nem azt mondom, hogy nem próbáltam nőiesen öltözni egy-egy alkalommal, de mindig is inkább a praktikus, sportos-elegáns ruhákat választottam – úgy éreztem, esetlenül viselkedek lányos cuccokban, ráadásul nem is én vagyok ilyenkor. Aztán eljött a… Tovább »
Azt terveztem a legelején, hogy összesen hét posztot fogok írni a Facebook-mentes egy hétről, de így a vége felé nagyon nyögve nyelős. Nem azért, mert nincs mit mondanom – dehogynem. Írtam már figyelemről, barátságról, szabadságról és főleg függetlenségről, az emberi kapcsolatokról, hova tartozásról és kukkolásról is. Most szívem szerint a várakozásról szeretnék, mert hogy azért… Tovább »
