maszi

Komolyan őrület, hogy miután az egész világ a “diéta-feszespopsi-boldogélet” hármasa körül mozog, nem lehetséges, hogy csak úgy megegyünk-elnyaljunk-rágcsáljunk valamit (akármit, bármit), anélkül, hogy lelkiismeret-furdalást ne éreznénk. Pedig, amikor az ember (lánya) kicsit odavan, vagy éppen olyanja van, szükséges, hogy mindenféle negatív érzés nélkül nassoljon, egyen egy csokit vagy amit kíván. Tudom, midenki tudja, a dolog lényege… Tovább »

Hivatal, sorban állok. Anyuka az ügyintéző gyermek (nem hatéves) mellett, éppen okosító előadást tart az igazolvány kiváltásának menetéről. Aztán hívószóra odalibben a pulthoz, szóhoz sem engedve porontyát, határozottan, gyorsan intézkedik. Máskor apuka tájékozódik telefonon, milyen megoldások jöhetnek szóba a sikertelen vizsgaidőszak végén. A postán megint anyuka áll sorba az ifjú felnőtt erkölcsi bizonyítvány kiváltásának kérvényezésekor,… Tovább »

Nem tudom, ki volt az a barom, aki azt állította, a titok édes teher. Egyrészt ritka, hogy a titkok nem derülnek ki, másrészt tényleg teher, és az évek alatt egyre több rakódik ránk. Az apró, icipici, szinte jelentéktelen rejtegetnivalótól a súlyos, nehéz titkokig. Persze a teher közös: annak is, aki a bizalmával megtisztelt minket (jó… Tovább »

Életünk során folyton-folyvást olyan helyzetekbe keveredünk, amikor határoznunk kell, merre folytatjuk azt a bizonyos utat. Magánéletben, munkában egyaránt. Mindig arra törekszünk, hogy jól döntsünk, így aztán folyamatosan stresszhelyzetbe taszítjuk magunkat. Mert soha nem lesz senki, aki előre garantálja, hogy a döntés következtében jó felé indulunk. Szerintem viszont nem itt kezdődik a dolog, eggyel korábban. Amikor… Tovább »

Amikor nem úgy alakulnak a hétköznapok, ahogy elterveztük, bizony szembe kell nézni a valósággal, vagy legalábbis azzal a képpel, amit valósnak tartunk a saját életünkben. Például azzal, hogy ma este nincs vacsora, holnapra nincs ebéd, a szennyesruhatartó csak úgy dagad a bedobált holmiktól, a vasalatlan valamilyen csodára vár, és a mosogatógépbe sem tüntette el senki… Tovább »

Állandóan visszatérő téma a fiatalság kontra öregség, a különbségek megvitatásának mikéntjét befolyásolják a sűrűsödő születésnapok, az osztálytalálkozók, a baráti beszélgetések. A nosztalgia: “emlékszel, milyen volt?” Az irigykedés: “milyen jó nekik, mennyire fiatalok, előttük az élet!” A felháborodás: “bezzeg, amikor mi voltunk ennyi idősek!” Pedig a fiataloktól, a ma fiataljaitól bőven lehet tanulni, még akkor is,… Tovább »

Amikor elmaradnak a klasszikus, kézzel írt levelek, amikor esténként már nem vezetünk naplót, amikor felnőtt magabiztossággal kijelentjük, hogy nem mennénk vissza a múltba, mert minden jól van, és úgy van jól, ahogy történik, amikor nem nosztalgiázunk, akkor néha mégiscsak elkalandozunk. Mert a naplókat és a leveleket ki lehet dobni és el lehet felejteni, de az… Tovább »

“Jó lenne, de … ” -minden kifogás így kezdődik. Mindannyian hajlamosak vagyunk a pozitív, az életünkre jó hatással lévő dolgokat hátrébb sorolni, mellőzni, mert mindig van kifogás. Aztán észre sem vesszük, és a napi mókuskerék felőrölt, maradnak a szürke hézköznapok és a sóvárgó érzés: “pedig megtehettem volna”. Fontos a kötelesség és a realitás, de gyakran esünk… Tovább »

Kicsit félek a sorozatoktól. Nem a tévében láthatóktól, azoktól őszintén rettegek, és nem is nézem, hanem a könyvsorozatoktól. Ha kudarccal kezdődik, esélye sincs, hogy újabb bizalmat szavazzak, ha pedig valami jól indul, mindig ott a riasztó lehetőség, hogy nem lesz olyan élmény, mint az előző. Ez a kötet is ilyen, napok óta rágódom, mit írjak… Tovább »

Mi, szeplősök, nem egyszerűen csak örülünk az első igazi (tavaszi) napsugárnak, az öröm az arcunkra van írva. A szó szoros értelmében. A télen elhalványult, bágyadt pöttyök ugyanis rögtön megjelennek, vígan tarkítva az arcot (kinek a kezét, lábát is). Pedig a szeplősök nagy része ki nem állhatja, amikor az első napos délutánt követően rögtön kérdést kap:… Tovább »