maszi

Végre igazi nyár! – írja a barátnőm üzenetben. Végre tényleg igazi – gondolom és érzem én is idén. Napsütéssel, pihenéssel, igazi kikapcsolódással. Olyan, amilyen régen nem volt.  Többségében szerintem az okozza ezt a dolgot, hogy valami olyat keresünk felnőttként, amit a gyermekkorban hátrahagytunk. Felhőtlen szórakozást, gondtalan napokat, feltöltő nyaralást vagy kirándulást, mindezt megspékelve valódi szórakozással…. Tovább »

“Most komolyan, a harmincas nők miért keresik állandóan a boldogságot?” Nem olyan régen tette fel nekem valaki ezt a kérdést, egy szakítással indokolva létjogosultságát, mert hogy az exe egész egyszerűen ezzel magyarázta, miért szeretné befejezni a kapcsolatot. “Mindenki ezt hajkurássza, ez folyik a tévéből, ömlik a netről, a blogokról, a pszichológiai előadásokból, ezt olvasod a… Tovább »

Érdekes dolog a hullócsillag-figyelés. Kapcsolódik hozzá az a jó kis hiedelem is, miszerint ha hullócsillagot látsz, kívánni kell valamit. Ilyenkor az ember lánya belead apait-anyait, hogy az éppen aktuális (főleg magánéleti) válságát és problémáját az univerzum gondjaira bízza, aztán hátradől – mondván ő megtett mindent – és bízik, hogy a csillagok odafönt addig térülnek-fordulnak, hogy… Tovább »

Az egész azzal kezdődött, hogy jött egy üzenet a barátságcsoportba, nincs-e kedvünk egy hosszú hétvégére elutazni. De tulajdonképpen nem ezzel kezdődött, hanem azzal, hogy tizensok évvel ezelőtt egy osztályteremben (csak a rend kedvéért: huszonvalahány évvel ezelőtt egy másik osztályteremben) először osztálytársi kapcsolat kezdődött, aztán barátságféleség és padtársi bajtársiasság szövődött, végül a gyermekkorban összefonódott életszálak jó masszív… Tovább »

Van egy nő. Mosolyog. Reggel és este, otthon, a boltban, a munkahelyén, kora reggel, amikor kerékpárral siet a munkahelyére, délután, amikor a kocsiból veszi ki a bevásárló szatyrokat. Mosolyog. Mosolyog, ha ismerőssel találkozik, és akkor is, ha ismeretlennel. Mosolyog, ha jó kedve van, és akkor is, ha éppen letört, tömérdek tennivalója akadt vagy éppen nyomasztja valami… Tovább »

Napsütés, 30 fok, éhes a város. A déli harangszó hívogatóan csal ki mindenkit az utcára, kitört a nyári szünet, kicsik és nagyok, szorgosan dolgozók és a pihenést várók egyaránt rajzanak a kapukon kifelé, mindenki kajáért szalad, én is ebédért indulok. Az egyik szűk sikátor sarkánál idős néni áll, kezében pár forint. Nem kér hangosan, halkan… Tovább »

Külföldi ismerősnek szeretnék igazi magyar ajándékot vinni – mondta ma egy Németországban élő barátom. Azonnal kezdődött az ötletbörze: fűszerpaprika, Túró Rudi, bor, Pilóta keksz. Aztán jöttek az ellenszavazatok: a xy terméket gyártó cég már nem is magyar, egy csomó mindent lehet venni külföldön. De akkor mi az igazi magyar ajándék? Mit lehet ajándékozni a külföldieknek?… Tovább »

Mindannyian éreztünk már olyat egy-egy megfáradt estén, hogy jó lenne, ha a vendégeink önszántukból távoznának és nem nekünk kellene őket hazaküldeni. Mert az ember (lánya) sem sértődést nem akar, sem a rossz vendéglátó színében feltűnni. Vannak mégis nehéz helyzetek, amikor muszáj a másik tudtára adni, eljött a távozás ideje. De hogy csináljuk? Vicces és kevésbé… Tovább »

Emlékszem milyen volt, amikor még filmes gépet vittünk magunkkal egy-egy kirándulásra, nyaralásra. Arra is emlékszem, milyen nehéz volt mérlegelni, hogy pont a legtökéletesebb pillanatot kapjuk le, meg arra is, mekkora csalódás volt, amikor az előhívásnál kiderült, nem jól fűztük be a 24 kockás filmet. És arra is emlékszem, sokkal többet néztünk és láttunk és élményt… Tovább »

Ezt igazán elrontottam! Én, a nagy elvharcos, az önmagad elfogadásának szószólója, elkövettem egy óriási hibát! Most meg azon agyalok, hogyan tudom száműzni az egészet a gondolataimból, hogyan tudok olyan lenni, amilyen még reggel voltam. Reggel, amikor még boldog tudatlanságban morfondíroztam azon, hogyan áll a kiválasztott szoknya az inggel, és nem törődtem a részletekkel. Aztán vettem… Tovább »