maszi

Ülök a csendben, valahonnan hátul lüktető dal kúszik a fejembe, talán csak képzelem, hogy a világ akar mondani valamit, vagy a vörösbor, ami ott kavarog komótosan a pohárban, semmi sem biztos, csak az, hogy egyre mélyebben vagyok, lelki mélységekben jutok egyre előrébb, és cseppet sem bánom, kell ez a csend, ez a magány, hogy kicsit… Tovább »

Repülni jó. Óriásgépeken ülve, sosem látott magaslatokból szemlélni az alattunk lévő világot, hihetetlen sebességgel jutni el az utazás végcéljához, szárnyak nélkül a felhő fölé emelkedni – a repülés nem véletlenül vonzza az embereket a kezdetek óta. Az pedig külön öröm, hogy a repülés „általánosodásával” egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy gépre szállva maguk is repüljenek…. Tovább »

Ismered azt a típust, aki a munkaidő befejezése után még órákig marad, rendezget, kering, új feladatot talál ki magának – hogy ne kelljen hazamennie? Ismered azt, aki néha panaszkodik, hogy nincsenek barátai, de akkor sem mozdul ki a négy fal közül, ha egy egész társaság hívja? Ismered azt, aki mindenféle okokat kitalál, hogy ne kelljen… Tovább »

Szögezzük le az elején, ez nem gasztroblog, nem vagyok táplálkozás-szakértő, nem diétázok, tudtommal nincs ételallergiám, és ennek a bejegyzésnek nem is az a célja, hogy mindent megkérdőjelezzen. Vannak nálam sokkal okosabb, tapasztalt bloggerek, szakértők, tanácsadók, dietetikusok, akik meg tudják mondani, hogy egy-egy étrend- és életmódváltás hogyan hat az ember szervezetére. Nincs is ezzel baj. A… Tovább »

Igazság szerint nem tudom, hol kezdjem. Mindig örülök, amikor újabb és újabb hazai szerzők kötete kerül a kezembe. Ifjúsági krimivel még nem nagyon találkoztam (amennyiben az Emil és a detektívek vagy a De mit került a pitébe? című könyveket leszámítom, a 13 okom volt címűt pedig szándékosan nem sorolom ide, mert határozottan erőltetettnek és borzalmasnak… Tovább »

Tetszik nekem ez a könyv. Jó humorral fűszerezett, intelligens és szórakoztató. Pedig én egy ideje igyekszem elmenekülni a naplóregényektől, mivel a kortárs ifjúsági irodalom nagy százalékban első szám első személyben, azon belül is napló formában íródik. Amúgy nincs ezzel baj, tegye fel a kezét, aki soha nem ült oda a füzet, emlékkönyv, gép elé, hogy… Tovább »

Van az a pont, van az az idő, amikor elkezdesz aggódni értük, mert már nem rettenthetetlenek, mint azt gyerekként láttad. Van az a pont, amikor elkezd rajtuk látszódni az idő. Van az a pont, amikor elkezdesz aggódni, furcsa, addig nem ismert, elfogódott aggódással, pedig te vagy a gyerek, és ők a felnőttek. Van az a… Tovább »

Hideg van. Furcsán hideg. Pedig tudom, hogy vársz a vasútállomáson. Megígérted, én meg érzem is. Mindig érzem, mintha soha nem távolodnál el. De mostanában sokszor vagy távol. Pedig ugyanúgy hívsz. Ugyanolyan a hangod. Ugyanolyan minden. Mégis érzem. Tudom. Előbb tudom, mint te. Ez feszít belül. Téged is feszít, de téged más miatt. Pedig tudom az… Tovább »

Harag nélkül megyünk haza. Végig nevetjük az utat, sok dologról beszélgetünk, mélyen és őszintén, magunkról, komoly dolgokról. De belépve, mintha elkezdenél félni. Én meg nem értem, hogy az ajtó becsukódása után hová tűnik az oldottság. Feszengünk, én főleg miattad, mert nem értem a hirtelen hangulatváltozást, te meg más miatt, valahol máshol vagy, ahol nem érlek… Tovább »

Az egész azzal kezdődött, hogy vettem egy szelet csokit. Még poénkodtunk is a kollégákkal, hogy a közelben lévő újságosnál nem hogy horror áron lehet csokit venni, de még választék sincs, és ár-érték arányban inkább választod a nagyobb és durvább szeletet, akkor jobban jársz. Igen, csoki-függő vagyok, ritkán ugyan, de akkor nagyon, szóval velem jött a… Tovább »