maszi

Napsütés, 30 fok, éhes a város. A déli harangszó hívogatóan csal ki mindenkit az utcára, kitört a nyári szünet, kicsik és nagyok, szorgosan dolgozók és a pihenést várók egyaránt rajzanak a kapukon kifelé, mindenki kajáért szalad, én is ebédért indulok. Az egyik szűk sikátor sarkánál idős néni áll, kezében pár forint. Nem kér hangosan, halkan… Tovább »

Napok óta hangos az internet attól az edzőtermi esettől, ahol nem folytathatja tovább a sportolást egy Down-szindrómás fiú. Hogy napokkal a hír felröppente után már ott tartunk, hogy nem kitiltották a konditeremből, hanem megkérték a többi vendég visszajelzése alapján, hogy ne itt akarjon lefogyni, teljesen lényegtelen. Ahogy az is, hogy a terem vezetője a bulvársajtót… Tovább »

Te is utálod, amikor mások a telefonjukat nyomkodva, fel se nézve, kijelzőbe bújva közlekednek, miközben – a szó szoros értelmében – az orrukig se látnak, neked pedig kerülgetned kell őket? Figyeled, hogy csak lehajtott fejjel járnak, és direkt nem néznek fel? És azt látod, hogy közben mégis kinyílnak, és levetkőzik a tipikus magyar virtust – hogy… Tovább »

Vasárnap este van, csendes a belváros, lassú haldoklásban a Fő tér, szomorú, üresen tátongó teraszok, pedig dühöng a kánikula, idén talán még nem is volt ennyire jó az idő. Jólesik a talpamnak a térkő forrósága, sugározza a szinte augusztusi hétvége melegét. Hárman vagyunk, lassan ballagunk befelé szimpatikus kávézót, sörözőt keresve, de nem egyszerű. Vannak rutinos… Tovább »

Pezseg a belváros, amikor leülünk az asztalhoz, tombol a június, van vagy 30 fok árnyékban, amikor megjelenik a kínai étteremnél, letámasztja a biciklijét a szemközti falhoz, melléállítja a seprűt, a jobb kormányon fityeg a nejlonszatyor. Lassan ballag a bejárathoz, sötétbarnára cserzett a bőre, ápolatlan, vagy 15 évvel ezelőtt volt divat az a feliratos kabát, amit… Tovább »

Üresen kong az épület a léptektől, a folyosó mindkét oldalán nyitott ajtók sora, terjed a fertőtlenítő szaga, amolyan “kórházszag”, keveredik az áporodott izzadtság az ágyakon hónapok óta fekvő testek kipárolódásával, szúrja az ember orrát, a kint viháncoló napsütés meg egyre hívogat.  Nagy levegő kell, ha bent akarok maradni, már pedig akarok, látogatóba jöttem az idősek… Tovább »

Ül a kávézó lépcsőjén, koszos, szürkére kopott, időrágta télikabátjában, feslett farmerjában, a lábán vagy két mérettel nagyobb cipő. Az arca megviselt, akár egy háborús harcosé, nagy, gondozatlan szakálla körülöleli az arcát, de tiszta a szeme, kontaktust keres. Közben lassan hull alá a tavaszi eső. Odakint fiatalok, mulatoznak, az öreget szekálják, kicsit tartanak is tőle, hátha… Tovább »