maszi

Őszintén sajnálom, hogy engem egyáltalán nem hoz lázba a nagy nyilvánosságot kapott Oravecz vs. Tibi atya (ál)konfliktus, főleg, hogy mindkettő rendszeridegen nekem. Persze látok néha-néha felbukkanó bölcsességeket mindkét oldalról, de olyannyira nem foglalkoztat, hogy egyszerűen nem értem, miért ezzel van tele a net. Miután mindenki kicikkezte magát és állást foglalt a kérdésben, szerintem beszéljünk inkább… Tovább »

A napokban már sokadszor futok bele, hogy különböző hírportálok, főleg női oldalak egyre inkább veszik elő azon hírességek fotóit, akik mindenféle előnyös beállítást, karcsúsító ruhákat és digitális utómunkát nélkülözve vállalják testüket, hogy ezzel is példát mutassanak a hétköznapi nőnek. Annak a hétköznapi nőnek, aki elégedetlen, magát a címlapokon megjelenő szupermodellekhez hasonlítja, közben az önbizalma egyre inkább csúszik… Tovább »

Trollok már pedig vannak. Kicsit olyan ez az egész, mintha egy modern mesefilmet néznénk, 3D-s, animációs figurák helyett azonban digitális avatarokkal a főszerepben, akik mindenhol elmondják a véleményüket, mondandójukba ügyesen elhelyezve egy-egy személyeskedő, pökhendi, provokatív megjegyzést. Amire aztán az ember ugrik – és megindul a lavina. Persze kívülről nézve roppant nevetséges az egész, de ha te vagy… Tovább »

Jól mulatok. Egy hazai divattervező oldalán megosztott, 4 ruhát mozaikszerűen mutató kép alatt sorakozó (és folyamatosan szaporodó) kommenteket olvasom. A felhívás pusztán annyi volt: “egy számot kérünk”. Nyilván a 4 fotó valamelyikét kellett tetszikelni. Erre valaki hozzászólt: 10. “Már mint 10 kiló kellene a modellre”. Óriási balhé keveredett belőle – persze virtuálisan. Én meg mulatok…. Tovább »

Önkéntes száműzetésem letelt. Egy hét Facebook nélkül – és túléltem. Egy hét nem hosszú idő, mégis sokat tanultam belőle, sőt, egyelőre úgy tűnik, csak hoztam magammal abból a pár napból. Először például fura volt, amikor újra szétnéztem az oldalon, de rájöttem, egy hetet nem lehet pótolni. És nem is kell. A telefonomon például  még nem… Tovább »

Azt terveztem a legelején, hogy összesen hét posztot fogok írni a Facebook-mentes egy hétről, de így a vége felé nagyon nyögve nyelős. Nem azért, mert nincs mit mondanom – dehogynem. Írtam már figyelemről, barátságról, szabadságról és főleg függetlenségről, az emberi kapcsolatokról, hova tartozásról és kukkolásról is. Most szívem szerint a várakozásról szeretnék, mert hogy azért… Tovább »

Immunis lettem. És egyre több olyan embert, ismerőst, barátot, ismeretlent találok, akik szintén immunisak. Nincs Facebook-betegségük – és jól érzik magukat. Egyébként már majdnem elhittem (4 nap után), hogy én sem hiányzom onnan senkinek, amikor a következő üzenet landolt az emailjeim között: “98 értesítés, 1 csoportmeghívó, 6, a csoportokból érkezett hír, 3 eseménymeghívó és 64… Tovább »

Emlékszik még valaki, milyen volt az élet a mobilok nélkül? És arra, milyen volt Facebook nélkül? Előbbire még csak-csak (mégiscsak egy új korszak kezdődött az életünkben), utóbbi azonban olyannyira az internet terjedéséhez datálható, hogy talán még évet sem tudnánk mondani, ami a kezdetet illeti. Néha előkerül ez a téma a baráti beszélgetések során is: milyen… Tovább »

Meg lehet ezt szokni. Nincs pittyegés, nincs villogás, nincs felesleges bambulás. A kollégáim azt kérdezik, miért nagy dolog. Ők nem függők. Oké, alapjaiban én sem, de sikerült szépen beépíteni az életembe a virtuális bolyongást, olyannyira, hogy felesleges és kevésbé felesleges időmben is sokszor les(t)em a kijelzőt. Ma pedig eljött az első nap, amikor a közelébe… Tovább »

Nehéz ügy. Kikapcsoltam a telefonon az értesítőt (egyetlen mentségem, hogy miért nem szedtem le: digitális analfabétaként fogalmam sincs, hogy kell újra telepíteni), nem mentem a géppel az oldal közelébe, és csak magamra koncentráltam. Na jó, nem, mákos vagyok, jöttek a barátaink, kellemes, beszélgetős, vidám vasárnap este – itt gond nem lehet. Aztán csörög a a… Tovább »