Jól ébredek. Hetek óta először nem vagyok fáradt, nem tudom, a kukásautó hangja ébreszt, vagy hogy csak egyszerűen dühöng a nyár, végre friss a levegő, az ébresztő szellő simogatóan köszön be a nyitott ablakon, de fent vagyok végre, frissen és üdén, régóta várok erre. Aztán meglátom az üzenetedet. Nem, nem akarom megnézni, összeszorul a gyomrom,… Tovább »
Ébresztő üzenet
Jól ébredek. Hetek óta először nem vagyok fáradt, nem tudom, a kukásautó hangja ébreszt, vagy hogy csak egyszerűen dühöng a nyár, végre friss a levegő, az ébresztő szellő simogatóan köszön be a nyitott ablakon, de fent vagyok végre, frissen és üdén, régóta várok erre. Aztán meglátom az üzenetedet. Nem, nem akarom megnézni, összeszorul a gyomrom,… Tovább »
Nem biztos, hogy értem, miért csináltad. Nem azt, amit tettél, hanem ahogyan. Hogy nem merted vállalni a következményeket. Hogy mindenkit hitegettél. Hogy nem merted vállalni magadat. Hogy ráérősen kivártál. Meddig vártál volna? Amíg neked kényelmes? Amíg egy utolsót is taposhatsz? Vagy örökké vártál volna, ha én nem vagyok bátor? Nem akarok most itt lenni. Nem…
Nem tudom, mit látok benned. Nem vagy semmiben sem kiemelkedő, sem átlagon felüli, ha csak abban nem, hogy úgy vonzasz, akár a mágnes, ha csak a közeledbe érek, elkezd bizseregni körülöttem a világ. Elveszek. Nem látok semmit, nem hallok semmit, csak téged látlak, olyan erővel húz feléd valami megmagyarázhatatlan erő, hogy levegőt venni is elfelejtek,…
Nem tudok szabadulni tőled. Nem tudok szabadulni a múlttól, az emlékektől, az érzésektől, csak rágódok-rágódok a kimondatlan szavakon, újra és újra összerakom a mondatokat, eljátszom a gondolattal, hogy ha legközelebb találkozunk, majd jól beolvasok neked, aztán ez a késztetés elmúlik, nem akarok beszélni se veled, nem akarom feleslegesen jártatni a számat, ha már úgyis elmúlt…
400 kilométert vezetek, hogy utolérjelek, pedig nem tudom ott vagy-e pontosan. Valamikor ott voltál, nekem meg csak halvány sejtésem van, merre is jársz mostanában. Megérkezem, úgy megyek be abba a házba, mintha mindig ide jöttem volna haza, magabiztosan lépek a kis lakásba, ott ülsz a szobában, az arcodon széles mosoly, mintha tudtad volna. Elkezd forrni…