Amikor elmaradnak a klasszikus, kézzel írt levelek, amikor esténként már nem vezetünk naplót, amikor felnőtt magabiztossággal kijelentjük, hogy nem mennénk vissza a múltba, mert minden jól van, és úgy van jól, ahogy történik, amikor nem nosztalgiázunk, akkor néha mégiscsak elkalandozunk. Mert a naplókat és a leveleket ki lehet dobni és el lehet felejteni, de az… Tovább »
Hirtelen gyorsasággal szökkentél a szívembe, hirtelen és könyörtelenül törtél be, akár egy tornádó, magától értetődő helyet csináltál magadnak a szívembe és az otthonomba, az estékbe, a reggelekbe, az ágyamba, a világomba. Most pedig valahol máshol vagy. Dolgod van, le kell tudnod a kérdéseidet és főleg a válaszaidat, én meg itt vagyok egyedül, csak fekszem az… Tovább »
Azért hívsz, hogy most indulsz. Igaz, ma már harmadszor hívsz ezzel, de most hallom a hangodon, hogy tényleg indulsz, és hiszek neked. Lehet azt hiszed unatkozom, de éppen elmerültem a világomban, zenét hallgatok és bort kortyolgatok, a barátaimmal is beszélek, közben pedig minden gondolatom nálad van. Csak téged várlak. Aztán újra hívsz, hogy már úton… Tovább »
Zakatolok hozzád. Tudom, hogy nagyon vársz és nagyon várom, hogy lássalak. Esti fények köszönnek be az ablakon, elsuhan mellettem a táj, és otthon hagyom magam és az otthoni az életem, most azért megyek, hogy végre lássalak. Zakatol a szívem is, ahogy begördülünk, és hirtelen elcsendesedik minden, amikor meglátlak, csupa fényben úszik az állomás, csupa szín… Tovább »
Ülök a csendben, valahonnan hátul lüktető dal kúszik a fejembe, talán csak képzelem, hogy a világ akar mondani valamit, vagy a vörösbor, ami ott kavarog komótosan a pohárban, semmi sem biztos, csak az, hogy egyre mélyebben vagyok, lelki mélységekben jutok egyre előrébb, és cseppet sem bánom, kell ez a csend, ez a magány, hogy kicsit… Tovább »
Hideg van. Furcsán hideg. Pedig tudom, hogy vársz a vasútállomáson. Megígérted, én meg érzem is. Mindig érzem, mintha soha nem távolodnál el. De mostanában sokszor vagy távol. Pedig ugyanúgy hívsz. Ugyanolyan a hangod. Ugyanolyan minden. Mégis érzem. Tudom. Előbb tudom, mint te. Ez feszít belül. Téged is feszít, de téged más miatt. Pedig tudom az… Tovább »
Harag nélkül megyünk haza. Végig nevetjük az utat, sok dologról beszélgetünk, mélyen és őszintén, magunkról, komoly dolgokról. De belépve, mintha elkezdenél félni. Én meg nem értem, hogy az ajtó becsukódása után hová tűnik az oldottság. Feszengünk, én főleg miattad, mert nem értem a hirtelen hangulatváltozást, te meg más miatt, valahol máshol vagy, ahol nem érlek… Tovább »
Mindig hallom a hangod. Átszűrődik a legnagyobb hangzavaron, egyre többen vagyunk, már régóta nem vagyok melletted, mindenki nyüzsög, forróság van, indul a buli, de nem kell, hogy keresselek, mert hallak. Hallak mindenütt. Reggel is, amikor fő a kávé, amikor egyedül barangolok a városban, amikor egy helyen ülünk, de mással beszélgetünk, amikor későn érsz haza, és… Tovább »
