maszi

Tulajdonképpen mindig egyedül vagyunk. Persze, a klasszikus első és utolsó pillanatban mindenképp, de azt hiszem, úgy igazán amúgy is. Utazáskor, munkába menet, ebédidőben, álmunkban, a fodrásznál – bármikor, ha valami történik velünk. Egyedül éljük meg, egyedül vagyunk. Egyedül birkózunk meg a problémákkal, egyedül vagyunk, amikor öröm ér minket – egyedül vagyunk, hiszen csak mi éljük… Tovább »

Van egy férfi. Itt ül mellettem. Néha elszalad, leül a dobgép mellé, a szerinte ízléses és működő minimáltechnót nyomja. (Örülök, hogy tömbházban lakunk, így legalább mindenki kap a kultúrából). A jobb oldali szomszéd pláne. Óriási a szerencséje, hogy alig lakik itt, bár ki tudja, eléggé vevő az öreg az újra, lehet nem fájna neki. Amúgy… Tovább »

Olyan különösek az emberek. Elfoglalva a saját ki világuk okozta luxussal, nem gondolva tovább a napokat. Ma különös, különleges emberekkel találkoztam, olyanokkal, akik a szívükkel látnak. Mélyen a szívedbe. És a fejedbe. De nem csak ezért különlegesek. Ülnek, néznek, lélegeznek, beszélnek, gondolkodnak, olyanok, mint bárki más. (Bárki más, értsd: a darwini elmélet szerint az ő… Tovább »

Nincs annál szebb, mint amikor egy új ismerkedés, találkozás, weboldal-készítés, blogírás, buszra felszállás, boltba, kávézóba érkezés esetén köszönünk – már akinek volt gyerekszobája, vagy ha az nem is, jóképességű szülője, aki jókor, jó helyen elmagyarázta, hogy illik kinyitni a szánkat (artikulálva), kiadni hangot (szavakká formálva, nem csak hümmögni), és a napszaknak vagy kornak megfelelően odaköszönni…. Tovább »