maszi

5 helyzet, amikor ne keress kifogást!

“Jó lenne, de … ” -minden kifogás így kezdődik. Mindannyian hajlamosak vagyunk a pozitív, az életünkre jó hatással lévő dolgokat hátrébb sorolni, mellőzni, mert mindig van kifogás. Aztán észre sem vesszük, és a napi mókuskerék felőrölt, maradnak a szürke hézköznapok és a sóvárgó érzés: “pedig megtehettem volna”. Fontos a kötelesség és a realitás, de gyakran esünk… Tovább »

Szeresd a szeplőt!

Mi, szeplősök, nem egyszerűen csak örülünk az első igazi (tavaszi) napsugárnak, az öröm az arcunkra van írva. A szó szoros értelmében. A télen elhalványult, bágyadt pöttyök ugyanis rögtön megjelennek, vígan tarkítva az arcot (kinek a kezét, lábát is). Pedig a szeplősök nagy része ki nem állhatja, amikor az első napos délutánt követően rögtön kérdést kap:… Tovább »

Az énidő a férfiaknak is jár

Mi, nők, hajlamosak vagyunk az énidő kiosztásakor csak magunkra gondolni. Nem igazságot szeretnék tenni a világban (dehogynem!), de azért kicsit faramuci a helyzet, amikor a magunkért küzdés közben elfeledkezünk arról, hogy a másik is ember. Igen, a másik. A férfi. Mert az énidő neki is jár. Nem ritkán hallom társaságban, amikor egy-egy fél kibukik azon,… Tovább »

Társasjáték – felnőtt módon

Nem vagyok benne egészen biztos, hogy miért gondoljuk, játszani csak gyerekként lehet. Ritka ugyanis, hogy az ember (lánya) magának keressen bármilyen társast, kártyapaklit, fejtörőt, és valljuk be, maximum akkor bámulunk nosztalgiával eltelve a polcokon sorakozó dobozokra, ha a rokon gyerkőcnek kell szerezni valami meglepetést egy-egy ünnep alkalmából. Pedig játszani jó, felnőttként is, még ha nem is… Tovább »

Díjat mindenkinek!

Elismerésre már pedig szükségünk van. Mindenkinek. És nem csak akkor, amikor a gödör alján érezzük magunkat, akkor is, ha minden rendben van körülöttünk. Mindez a Liebster Blog Award kapcsán jutott az eszembe, amikor az általam díjazott egyik blogger azt írta, különösen jól esik neki most az elismerés, amikor lent van, mert adott neki egy lökést felfelé…. Tovább »

Vedd komolyan, ha magáznak!

Van egy kis gond a tegeződéssel. Illetve nem is azzal, a magázódással. A kis gond alapvetően a létezésében rejlik: alig-alig kerülünk olyan helyzetbe, ahol a “te” helyett az “Ön” kerül előtérbe. Megmondom őszintén, nekem eléggé hiányzik, mert magázódni élvezet! Korábban írtam már arról, hogy gyerekként hogyan képzeltem a felnőttek beszélgetéseit. Valahogy ilyen vonzódást éreztem a… Tovább »

Mit tanulhatsz a sorozatokból?

Szögezzük le az elején: nem vagyok sorozatfüggő. Még csak tévét sem nézek gyakran. Ennek nem az az oka, hogy nem akarok – akarok én, de borzalmas a kínálat, az esetek nagy többségében pedig egész egyszerűen nincs rá időm. Szóval, ha néha-néha a képernyő elé keveredek, többéves és megbízható, csajos filmeket vagy sorozatokat keresek – kellő… Tovább »

Ezért kezdtem sportolni harmincévesen

Túl vagyok már azon, hogy újévi fogadalomként a “most aztán tényleg sportolok idén” kezdetű ígérettel indítsak. Azt is be kellett látnom, hogy minden erőfeszítésem ellenére sem fogok legalább 15 centit nőni, nem leszek madárcsontú filigrán alkat, körte alakom van (ha rosszul kelek, nyilván találok erre más jelzőt is), és becsszó, hogy nem a tévéből és… Tovább »

Miről beszélgetnek a felnőttek?

Amikor gyerek voltam, mindig vágytam rá, hogy egyszer majd, amikor felnőtt leszek, igazi felnőtt beszélgetésekben vegyek részt. Akkor majd kiderül, miről beszélnek a nagyok (komoly és felelősségteljes témákról – gondoltam), közben sokáig fent lehet maradni, és nem csak üdítőt vagy vizet lehet inni – kisgyerekként mindez megközelíthetetlen és hihetetlenül vonzó volt. A szüleim vendégségbe jártak és vendégeket… Tovább »

Két ember között a legrövidebb út az okostelefon. Ja nem, a mosoly!

Te is utálod, amikor mások a telefonjukat nyomkodva, fel se nézve, kijelzőbe bújva közlekednek, miközben – a szó szoros értelmében – az orrukig se látnak, neked pedig kerülgetned kell őket? Figyeled, hogy csak lehajtott fejjel járnak, és direkt nem néznek fel? És azt látod, hogy közben mégis kinyílnak, és levetkőzik a tipikus magyar virtust – hogy… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!