maszi

A nő, aki mosolyog

Van egy nő. Mosolyog. Reggel és este, otthon, a boltban, a munkahelyén, kora reggel, amikor kerékpárral siet a munkahelyére, délután, amikor a kocsiból veszi ki a bevásárló szatyrokat. Mosolyog. Mosolyog, ha ismerőssel találkozik, és akkor is, ha ismeretlennel. Mosolyog, ha jó kedve van, és akkor is, ha éppen letört, tömérdek tennivalója akadt vagy éppen nyomasztja valami… Tovább »

Levél a melegfrontnak

Kedves Melegfront! Mindig nagyon örülök, ha megérkezel, pláne akkor, amikor érkezéseddel laza plusz 25 fokos hőmérsékletet generálsz (az előző napi 17 fokhoz képest). Jót tesz ez nekünk, embereknek, a szikrázó napsütés és a ránk szakadó, szinte nyomasztó meleg. Olyannyira jót tesz, hogy teljesen szétesünk a hatásodtól, és alapvető dolgokat hajmeresztő módon kezdünk csinálni, mondjuk a közlekedésben…. Tovább »

Nézz felfelé!

Tegye fel a kezét az, de őszintén, aki szokott “csak úgy” elindulni, hogy körbenézzen, hol lakik. Nem csak a megszokott utcákat járni, munkába és munkából rohanni, hanem igazán körbenézni. Az utcákon, az épületek között. Megcsodálni a kerület, a város vagy épp a városrész szépségeit. Netán bemerészkedni olyan területekre, ahol semmi dolga, csak megnézni magának, hol… Tovább »

Liebster Blog Award – bloggertől bloggernek

Nagy öröm ért, amikor pár nappal ezelőtt az Anna’s Books blog jelölt a díjra. Korábban láttam egy-két oldalon, hogy a bloggerek büszkén mutatják, díjat kaptak, aztán a jelölést tovább ajándékozzák, de azt nem hittem, hogy kezdőként magam is e kitüntetés tulajdonosa lehetek. Ezért nagyon örülök és köszönöm! A Liebster Blog Award közelebbről: bloggerek adják egymásnak… Tovább »

Igazi hősök

Van az a pont, van az az idő, amikor elkezdesz aggódni értük, mert már nem rettenthetetlenek, mint azt gyerekként láttad. Van az a pont, amikor elkezd rajtuk látszódni az idő. Van az a pont, amikor elkezdesz aggódni, furcsa, addig nem ismert, elfogódott aggódással, pedig te vagy a gyerek, és ők a felnőttek. Van az a… Tovább »

A hangya

Az egész azzal kezdődött, hogy vettem egy szelet csokit. Még poénkodtunk is a kollégákkal, hogy a közelben lévő újságosnál nem hogy horror áron lehet csokit venni, de még választék sincs, és ár-érték arányban inkább választod a nagyobb és durvább szeletet, akkor jobban jársz. Igen, csoki-függő vagyok, ritkán ugyan, de akkor nagyon, szóval velem jött a… Tovább »

Mindennapi posztjaidat oszd meg velem ma

“Tudom, senki nem olvassa, de néha amikor unatkozom, vajjal kenem be magamat, bebújok egy hálózsákba és végigcsúszok a konyhapadlón, eljátszom, hogy csiga vagyok.” Sokadik ismerősömnél látom ezt a kiírást a Facebookon a napokban, gondolom a klasszikus terjedő hülyeség, amikor megpróbáljuk mérni, vajon hány embert sikerült interakcióra buzdítanunk, ha már az esős pünkösdhétfőn nem lehet tavasz-szelfit,… Tovább »

Erőszak, vagy amit akartok

Van ez a botrány a TV2 egyik valóságshowja és a szexuális erőszak között. Mindenhonnan ez folyik, kikerülhetetlen, nem létezik, hogy van, aki még nem hallotta, mégis tömören: az Éden Hotel című műsorban két szereplő – akiknek egy szobában, egy ágyban kellett aludniuk – kisebb félreértésbe keveredett. Egyszerűen: a fiú akart dugni, a lány meg nem…. Tovább »

Hétvégi szűrő

Sok aktív nap után csendben keresi az ember magában a katarzist, a megnyugvást élményét, az önnön vállon veregetés jogosságát, helyette pedig üres csend marad, mardosó hideg (vagy meleg, ez az éppen elfogyasztott étel-ital minőségétől függ), és az érzés, hogy kiönthessük valakinek (inkább valakire) a bent kavargó zagyvalékot. Ott volt például a hétvégén a sör. Nem… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!