maszi

Az egész akkor kezdődött, amikor egy papír zsebkendő bekeveredett a mosógépbe – a sötét ruhák közé. Centrifugálás után pedig lemondóan kellett megállapítanom, hogy a “Van abban valami törvényszerű, hogy a rejtőzködő papír zsebkendő a mosásba kerülő sötét ruhák közé keveredik, és pont akkor cincálja darabokra a gép, amikor egy törülköző is van a dobban. Továbbá… Tovább »

Tulajdonképpen bírom a kérdőíveket. Kifejezetten jól szórakozom az olvasási és vásárlási szokásokra vonatkozó kérdéseken, szívesen segítek a szakdolgozatukhoz kutatómunkát végző (már amelyiket annak lehet hívni) fiataloknak, néha dohogok, ha nem válaszolhatok egy adott témakörben (mondjuk mert nem vagyok anyuka, de ettől még lehet a gyereknevelésről véleményem), szoktam szavazni, hogy melyik ruha melyik énekesnőn, színésznőn, ismert… Tovább »

Meleg van. Ez nem azért írom, mert beszélek a virágoknak locsolás közben (amúgy is szoktam, a sütiknek is szüksége van szeretetre), hanem mert a napok óta hűségesen kitartó kánikula nem tágít, és bizony, lassan fejre megy. Meleg van. Ott vannak például a posztok a közösségin, szerintem egy új őrület van születőben (fotózd a hőmérőt az… Tovább »

Van egy virágom, sivatagi szegfű. Illetve egy barátom azt mondja, annak hívják. Évek óta azzal szórakozik, hogy nem akar kinyílni. A virág. Pedig rendes kis virágzó három tő volt, amikor hozzám került, babusgattam, locsolgattam, egy nyarat gyönyörködtem benne, aztán eltettem télire pihenni. A következő nyáron szerintem megsértődött. Egyre kuszább volt, egyre élettelenebb. De azért én… Tovább »

Gyöngyvirágot veszek az anyukámnak. Ez nagy dolog tőlem, a virágismeretem a lelkiismeretesen látogatott biológia órák és a nagypapa kertjében eltöltött gyermekkor ellenére is finoman szólva hiányos. De anyának gyöngyvirágot veszek. Nem ez a kedvence. De a nagypapa ezt szokta venni a nagymamának, aztán, miután már a nagypapa nem tudott többet venni, anya is – anyák… Tovább »

Álmos a reggel, a bágyadt napsütést csak az élénk szél fújja az arcunkra, ahogy a megállóban várunk, robog a busz előre, ébredezik a reggel, nő a  forgalom, tanszünet van, csak az indul, akinek tényleg mennie kell. És a feltartóztathatatlan öreglány. Hosszú hétvége volt, majdnem éhen haltunk, hiába a teli hűtő és az előrehozott, aprólékos bevásárlás,… Tovább »