maszi

Te is utálod, amikor mások a telefonjukat nyomkodva, fel se nézve, kijelzőbe bújva közlekednek, miközben – a szó szoros értelmében – az orrukig se látnak, neked pedig kerülgetned kell őket? Figyeled, hogy csak lehajtott fejjel járnak, és direkt nem néznek fel? És azt látod, hogy közben mégis kinyílnak, és levetkőzik a tipikus magyar virtust – hogy… Tovább »

Van az a pont, amikor a nyugis napon egyszer csak előtör az emberből a félelem – valami nincs rendben. Aztán ez a félelem tárgyat talál magának – és olykor elkezdünk parázni. Félelemlista, a teljesség igénye nélkül. Az egész teljesen keszekuszán, a semmiből jutott eszembe. Vélhetően a széthajtott nap hozománya: nem akarok most elindulni akárhová, mert… Tovább »

Önkéntes száműzetésem letelt. Egy hét Facebook nélkül – és túléltem. Egy hét nem hosszú idő, mégis sokat tanultam belőle, sőt, egyelőre úgy tűnik, csak hoztam magammal abból a pár napból. Először például fura volt, amikor újra szétnéztem az oldalon, de rájöttem, egy hetet nem lehet pótolni. És nem is kell. A telefonomon például  még nem… Tovább »

Azt terveztem a legelején, hogy összesen hét posztot fogok írni a Facebook-mentes egy hétről, de így a vége felé nagyon nyögve nyelős. Nem azért, mert nincs mit mondanom – dehogynem. Írtam már figyelemről, barátságról, szabadságról és főleg függetlenségről, az emberi kapcsolatokról, hova tartozásról és kukkolásról is. Most szívem szerint a várakozásról szeretnék, mert hogy azért… Tovább »

Immunis lettem. És egyre több olyan embert, ismerőst, barátot, ismeretlent találok, akik szintén immunisak. Nincs Facebook-betegségük – és jól érzik magukat. Egyébként már majdnem elhittem (4 nap után), hogy én sem hiányzom onnan senkinek, amikor a következő üzenet landolt az emailjeim között: “98 értesítés, 1 csoportmeghívó, 6, a csoportokból érkezett hír, 3 eseménymeghívó és 64… Tovább »

Emlékszik még valaki, milyen volt az élet a mobilok nélkül? És arra, milyen volt Facebook nélkül? Előbbire még csak-csak (mégiscsak egy új korszak kezdődött az életünkben), utóbbi azonban olyannyira az internet terjedéséhez datálható, hogy talán még évet sem tudnánk mondani, ami a kezdetet illeti. Néha előkerül ez a téma a baráti beszélgetések során is: milyen… Tovább »

Vasárnap este van, én meg órák óta ülök a gép előtt, néha cikket olvasok, néha írok ide is, közben előkerül a napok óta kacsintgató könyv is, de minduntalan vissza-visszatérek a géphez. Vagy a telefonom kijelzőjéhez. Nem normális dolgokat csinálok, a Facebookot nézegetem. Ki hol jár? Ki melyik bölcs idézetet találta meg mára? Ki hogy érzi… Tovább »

Mindig hallom a hangod. Átszűrődik a legnagyobb hangzavaron, egyre többen vagyunk, már régóta nem vagyok melletted, mindenki nyüzsög, forróság van, indul a buli, de nem kell, hogy keresselek, mert hallak. Hallak mindenütt. Reggel is, amikor fő a kávé, amikor egyedül barangolok a városban, amikor egy helyen ülünk, de mással beszélgetünk, amikor későn érsz haza, és… Tovább »

Jól ébredek. Hetek óta először nem vagyok fáradt, nem tudom, a kukásautó hangja ébreszt, vagy hogy csak egyszerűen dühöng a nyár, végre friss a levegő, az ébresztő szellő simogatóan köszön be a nyitott ablakon, de fent vagyok végre, frissen és üdén, régóta várok erre. Aztán meglátom az üzenetedet. Nem, nem akarom megnézni, összeszorul a gyomrom,… Tovább »

Becsszó, egyszer tényleg abbahagyom a női oldalak (tisztelet a kivételnek) olvasását, de ha már a múltkorában írtam a tesztekről, ma pedig belefutottam egybe, gondoltam kitöltöm. Mennyire lenne könnyű téged megcsalni? Tudom-tudom, normális ember nem tölt ki ilyen tesztet, de mivel előre sejtettem a választ, és érdekeltek a kérdések, hát végig mentem rajta. 8 kérdés, kérdésenként… Tovább »