maszi

Nem nagyon olvastam még olyan könyvet, ahol végig viszketett a tenyerem, hogy valakit jól pofán vágjak a szereplők közül. Azt hiszem szórakoztató, vicces könyvre számítottam, amikor ennek nekiálltam, de nem jött be a várakozás, ugyanakkor mégsem vagyok csalódott, mert tökéletesen lefestett egy olyan világot, amivel soha nem tudtam azonosulni. Szögezzük le az elején: nem, nem… Tovább »

Hideg van. Furcsán hideg. Pedig tudom, hogy vársz a vasútállomáson. Megígérted, én meg érzem is. Mindig érzem, mintha soha nem távolodnál el. De mostanában sokszor vagy távol. Pedig ugyanúgy hívsz. Ugyanolyan a hangod. Ugyanolyan minden. Mégis érzem. Tudom. Előbb tudom, mint te. Ez feszít belül. Téged is feszít, de téged más miatt. Pedig tudom az… Tovább »

Van ez a heppem, hogy mindenféle oldalakat olvasgatok – főként a saját magam szórakoztatására vagy inkább bosszantására (utóbbiról a pszichológusom azt mondaná, tuti mazochista vagyok, de most kézzel-lábbal kell tiltakoznom, bár ez igaz is lehet), de leginkább azért, mert szórakoztat. Egyszerűen írnom kell róluk. Szóval belefutottam egy szuper sorselemző mutatványba, no nem a klasszikus “vess… Tovább »

Férfi és nő között igenis létezik barátság – állítják sokan, míg legalább ugyanennyien vannak, akik nem hogy nem hisznek benne, példák tucatjait tudják sorolni, amikor biztos, hogy nem működik. A pro tábor elvei szerint létezik a tiszta szeretet, amikor nem látjuk a másikban az ellenkező nemet, nem vonz minket szexuálisan, míg a kontra tábort erősítők… Tovább »

Mindig hallom a hangod. Átszűrődik a legnagyobb hangzavaron, egyre többen vagyunk, már régóta nem vagyok melletted, mindenki nyüzsög, forróság van, indul a buli, de nem kell, hogy keresselek, mert hallak. Hallak mindenütt. Reggel is, amikor fő a kávé, amikor egyedül barangolok a városban, amikor egy helyen ülünk, de mással beszélgetünk, amikor későn érsz haza, és… Tovább »

Nem túl szép dolog egymást alázni egy kapcsolat végén a Facebookon, pláne a befejezés után, de az sem a legjobb dolog, ha az ember már a legeslegelején összevissza posztol képeket, szerelmes üzeneteket, hogy a világ tudtára adja, nincs egyedül. Én személy szerint rosszul vagyok az adott kérdéstől, a közösségin – azt gondolom – mindenkinek saját… Tovább »

Nem biztos, hogy értem, miért csináltad. Nem azt, amit tettél, hanem ahogyan. Hogy nem merted vállalni a következményeket. Hogy mindenkit hitegettél. Hogy nem merted vállalni magadat. Hogy ráérősen kivártál. Meddig vártál volna? Amíg neked kényelmes? Amíg egy utolsót is taposhatsz? Vagy örökké vártál volna, ha én nem vagyok bátor? Nem akarok most itt lenni. Nem… Tovább »

Nem tudom, mit látok benned. Nem vagy semmiben sem kiemelkedő, sem átlagon felüli, ha csak abban nem, hogy úgy vonzasz, akár a mágnes, ha csak a közeledbe érek, elkezd bizseregni körülöttem a világ. Elveszek. Nem látok semmit, nem hallok semmit, csak téged látlak, olyan erővel húz feléd valami megmagyarázhatatlan erő, hogy levegőt venni is elfelejtek,… Tovább »

Nem tudok szabadulni tőled. Nem tudok szabadulni a múlttól, az emlékektől, az érzésektől, csak rágódok-rágódok a kimondatlan szavakon, újra és újra összerakom a mondatokat, eljátszom a gondolattal, hogy ha legközelebb találkozunk, majd jól beolvasok neked, aztán ez a késztetés elmúlik, nem akarok beszélni se veled, nem akarom feleslegesen jártatni a számat, ha már úgyis elmúlt… Tovább »

400 kilométert vezetek, hogy utolérjelek, pedig nem tudom ott vagy-e pontosan. Valamikor ott voltál, nekem meg csak halvány sejtésem van, merre is jársz mostanában. Megérkezem, úgy megyek be abba a házba, mintha mindig ide jöttem volna haza, magabiztosan lépek a kis lakásba, ott ülsz a szobában, az arcodon széles mosoly, mintha tudtad volna. Elkezd forrni… Tovább »