maszi

Amikor nem úgy alakulnak a hétköznapok, ahogy elterveztük, bizony szembe kell nézni a valósággal, vagy legalábbis azzal a képpel, amit valósnak tartunk a saját életünkben. Például azzal, hogy ma este nincs vacsora, holnapra nincs ebéd, a szennyesruhatartó csak úgy dagad a bedobált holmiktól, a vasalatlan valamilyen csodára vár, és a mosogatógépbe sem tüntette el senki… Tovább »

Kicsit félek a sorozatoktól. Nem a tévében láthatóktól, azoktól őszintén rettegek, és nem is nézem, hanem a könyvsorozatoktól. Ha kudarccal kezdődik, esélye sincs, hogy újabb bizalmat szavazzak, ha pedig valami jól indul, mindig ott a riasztó lehetőség, hogy nem lesz olyan élmény, mint az előző. Ez a kötet is ilyen, napok óta rágódom, mit írjak… Tovább »

Ez egy olyan könyv, amit nem jut eszedbe elolvasni, ha meglátod a borítót, inkább elfordulsz, mint hogy közelről tanulmányozd. Ijesztő, sötét, ráadásul horror sztorit sejtet, és mivel le sem veszed a polcról, sosem fogod megtudni, hogy az ifjúsági irodalom egyik legszórakoztatóbb, legviccesebb könyvéről maradsz le. Gévai Csilla Lídia, 16 című regényét pedig akkor is el kell olvasni!… Tovább »

Mi, nők, hajlamosak vagyunk az énidő kiosztásakor csak magunkra gondolni. Nem igazságot szeretnék tenni a világban (dehogynem!), de azért kicsit faramuci a helyzet, amikor a magunkért küzdés közben elfeledkezünk arról, hogy a másik is ember. Igen, a másik. A férfi. Mert az énidő neki is jár. Nem ritkán hallom társaságban, amikor egy-egy fél kibukik azon,… Tovább »

Vicces, könnyed és szórakoztató – ráadásul segít belelátni a másik nem fejébe. Katarina Mazetti könyve pont attól válik szerethetővé, hogy a két, egymással teljesen ellentétes értékrenddel, gondolkodással és főleg mentalitással rendelkező embert ránt egymás mellé, a könyvtáros, özvegy Desirée-t és a tehenekkel gazdálkodó Bennyt, hogy aztán párkapcsolati bukdácsolásukat kövessük nyomon. Ráadásul Mazetti tud valamit, amire… Tovább »

Nem lehet az az indok, hogy öregszem, de még csak az sem, hogy utálom az ilyen átvett ünnepeket, egész egyszerűen nem töröm a fejem abban, hogyan díszítsem kis szívecskékbe a lakást, milyen új szív alakú tortaformáért birkózzak a hipermarketben, még csak akciós bonbont sem akarok venni, mert a hétvégén itt a szerelmesek napja. Nem az… Tovább »

Nem nagyon tértem magamhoz ettől a könyvtől. Igaz, nincs negyed órája, hogy befejeztem, de olyan súlyos nyomással nehezedik rám, hogy szinte fulladok, és nagyon nehezen hiszem el, hogy mindezt csak olvastam. Súlyos, nehéz könyv, valós képekkel, pontos társadalmi és helyzet ábrázolással, mély érzelmekkel. Németh Eszter első könyvétől valami könnyed szórakoztatást vártam. Kötéltánc címmel tulajdonképpen mindenre… Tovább »

Azért hívsz, hogy most indulsz. Igaz, ma már harmadszor hívsz ezzel, de most hallom a hangodon, hogy tényleg indulsz, és hiszek neked. Lehet azt hiszed unatkozom, de éppen elmerültem a világomban, zenét hallgatok és bort kortyolgatok, a barátaimmal is beszélek, közben pedig minden gondolatom nálad van. Csak téged várlak. Aztán újra hívsz, hogy már úton… Tovább »

Kedves és szerethető, jópofa lányregény. Egy barátom ajánlására vettem kézbe Imre Viktória Anna második regényét, Az Őrült Hold alatt címűt, ráadásul azzal az ígérettel, hogy még jobb lesz, mint a Kísértés Rt.. Összességében pedig tényleg, annak ellenére, hogy valóban lányregény (ez nem baj, csak én nem ugrálok értük), ellenben okos, szórakoztató és kalandos is. Tetszik… Tovább »

Szeretném azzal kezdeni, hogy hát ez olyan izé. Tudjátok, az az izé, amit akkor mondunk, amikor izé. Mert ez a könyv olyan. Izéféle. Ettől pedig kicsit keszekuszán érzem magam. Mert nálam egy könyv vagy jó vagy nagyon jó (és további fokozási fázisok) vagy rossz, bűnrossz és társai, de izéféle nem szokott lenni. Hát ez az…. Tovább »