maszi

Korábban azt gondoltam, ha szülő leszek, akkor én is olyan bátor és vagány leszek, mint a saját szüleim. Ebben az esetben nyilvánvalóan eltekintek a paraanya mivoltomtól, de tény, azt gondoltam, az anyák rettenthetetlenek. Kívülről biztosan. Belül viszont olykor nekik is csak úgy zakatol a szívük. Nem a levegőbe beszélek, ma beesett egy kismadár az erkélyre (és… Tovább »

“Anya ma reggel jókedvű” – mondja reggeli közben a párom, miközben én a mosogatónál a tejhabosítót mosom éppen ki és közben bőszen vinnyogom – nincs rá jobb szó – a Lion sleeps tonight című klasszikust. Valóban, a zseboroszlán akár alhatott is volna éjjel, legalábbis kihagyhatta volna az éktelen visítást az éjszakai peluscsere közben, de nem… Tovább »

Csillámom azt mondja, megváltozott a hangom, amióta PiciLá megszületett. Talán lágyabb lett, talán közelebbi – én viszont elfelejtettem megkérdezni, mire gondol pontosan – mert hogy belülről nem hallom, hogy másabb lenne. Persze nem a beszédhangomra gondolt, hanem a blog hangvételére. Amúgy ez abszolút elképzelhető, hiszen 4 éve indult a blog, közben mindenféle dolgok alakultak, én… Tovább »

Hideg van. Furcsán hideg. Pedig tudom, hogy vársz a vasútállomáson. Megígérted, én meg érzem is. Mindig érzem, mintha soha nem távolodnál el. De mostanában sokszor vagy távol. Pedig ugyanúgy hívsz. Ugyanolyan a hangod. Ugyanolyan minden. Mégis érzem. Tudom. Előbb tudom, mint te. Ez feszít belül. Téged is feszít, de téged más miatt. Pedig tudom az… Tovább »