maszi

Mindannyian éreztünk már olyat egy-egy megfáradt estén, hogy jó lenne, ha a vendégeink önszántukból távoznának és nem nekünk kellene őket hazaküldeni. Mert az ember (lánya) sem sértődést nem akar, sem a rossz vendéglátó színében feltűnni. Vannak mégis nehéz helyzetek, amikor muszáj a másik tudtára adni, eljött a távozás ideje. De hogy csináljuk? Vicces és kevésbé… Tovább »

Komolyan őrület, hogy miután az egész világ a “diéta-feszespopsi-boldogélet” hármasa körül mozog, nem lehetséges, hogy csak úgy megegyünk-elnyaljunk-rágcsáljunk valamit (akármit, bármit), anélkül, hogy lelkiismeret-furdalást ne éreznénk. Pedig, amikor az ember (lánya) kicsit odavan, vagy éppen olyanja van, szükséges, hogy mindenféle negatív érzés nélkül nassoljon, egyen egy csokit vagy amit kíván. Tudom, midenki tudja, a dolog lényege… Tovább »

“Jó lenne, de … ” -minden kifogás így kezdődik. Mindannyian hajlamosak vagyunk a pozitív, az életünkre jó hatással lévő dolgokat hátrébb sorolni, mellőzni, mert mindig van kifogás. Aztán észre sem vesszük, és a napi mókuskerék felőrölt, maradnak a szürke hézköznapok és a sóvárgó érzés: “pedig megtehettem volna”. Fontos a kötelesség és a realitás, de gyakran esünk… Tovább »

Túl vagyok már azon, hogy újévi fogadalomként a “most aztán tényleg sportolok idén” kezdetű ígérettel indítsak. Azt is be kellett látnom, hogy minden erőfeszítésem ellenére sem fogok legalább 15 centit nőni, nem leszek madárcsontú filigrán alkat, körte alakom van (ha rosszul kelek, nyilván találok erre más jelzőt is), és becsszó, hogy nem a tévéből és… Tovább »

Van az a pont, amikor a nyugis napon egyszer csak előtör az emberből a félelem – valami nincs rendben. Aztán ez a félelem tárgyat talál magának – és olykor elkezdünk parázni. Félelemlista, a teljesség igénye nélkül. Az egész teljesen keszekuszán, a semmiből jutott eszembe. Vélhetően a széthajtott nap hozománya: nem akarok most elindulni akárhová, mert… Tovább »

Van az a pont, van az az idő, amikor elkezdesz aggódni értük, mert már nem rettenthetetlenek, mint azt gyerekként láttad. Van az a pont, amikor elkezd rajtuk látszódni az idő. Van az a pont, amikor elkezdesz aggódni, furcsa, addig nem ismert, elfogódott aggódással, pedig te vagy a gyerek, és ők a felnőttek. Van az a… Tovább »

Az ember mindig olyan naiv. Hisz abban, hogy bizonyos dolgok megtörténte után az azzal összefüggő dolgok elkezdenek változni. Nem nagy dolgokra gondolok. Pl. amikor kevés zöldséget és gyümölcsöt eszel (pedig tudod, hogy egészségesebb lenne többet fogyasztani), bízol benne, hogy majd nyáron, a szezonban a sok finomság láttán többször választod majd a boltban, a zöldségesnél –… Tovább »

13 százalékon áll a telefonom töltöttsége. Ugyanazon a 13 százalékon, ahol én is vonszolom magam ilyenkor csütörtök éjjel, amikor már nagyon fogy a lendület, amikor már nincs erő, amikor nem érdekel, hogy kint a bejáratnál órák óta ég a villany, amikor dübörög a háttérben a Radiohead, amikor csendes estén, magányszőtte csendben csak a kijelző világít…. Tovább »

Mindenki terhes. Amióta az első gyerekes bejegyzés megszületett, nemcsak a kérdésekre adott válaszok szaporodtak meg, hanem a környezetemben kisebb-nagyobb pocakkal szaladgáló nők is. Mindenki állapotos. (Jobban szeretem ezt a szót, és ezt nem csak a magyartanár mondja belőlem, hanem mert azt gondolom, a várakozással teli 9 hónap állapot, és nem teher – ennyit a szemantikáról.)… Tovább »

Divatbemutató – kicsit másképp. Szombathelyen négy éve hódít szakadatlan a kezdeményezés, amely egy évben egyszer, egy rövid estére kifordítja a világot, közel hozza a szokatlant, megfacsarja az arra érzékenyek szívét, és még azokat is utoléri, akik soha nem foglalkoztak a kérdéssel. Nem kézzel épít akadálymentes járdaszegélyeket, nem tüntet az elfogadás mellett, nem beszél légből kapott… Tovább »