maszi

Egy ideje jegelem ezt a gyerekkérdést – itt a blogon és amúgy a hétköznapokon is. Nem csak azért, mert szokásom 2-3 (néha 5-6) havonta visszatérni a témára (és ezt nem kívánom megváltoztatni), hanem mert közben rengeteg impulzus ér, és bizony, az ember (és főleg a gondolatai) változnak. Legutóbb nagy vihart kavart a gyerekvállalással kapcsolatos irigykedésem,… Tovább »

Valamikor a húszas éveim közeledtével valaki azt mondta, ne akarjam siettetni az időt, a húszas évek tovaszállnak majd, akár egy pillanat, aztán beköszönt a harminc, ott pedig nem egy-egy év, hanem az évtized fog hirtelen elsuhanni. Nevettem. Körülbelül 18 éves voltam, és baromira felnőtt akartam lenni. Igazi felnőtt. Felnőtt élettel, felnőtt problémákkal, olyan felnőttes –… Tovább »

Ahogy a forró víz lassan mossa a bőrömet, mint egy új napra ébredés, söpör át rajtam az öröm. A forró víz lemossa a koszt, amit mások hagytak rajtam, nem fizikailag, a szavaikkal. Ahogy a gőzölgő kávé átjárja a bensőmet, ahogy nem akarom engedni ezt a pillanatot, ahogy várom, hogy este megpihenj mellettem, hogy búgjon a… Tovább »

Sok aktív nap után csendben keresi az ember magában a katarzist, a megnyugvást élményét, az önnön vállon veregetés jogosságát, helyette pedig üres csend marad, mardosó hideg (vagy meleg, ez az éppen elfogyasztott étel-ital minőségétől függ), és az érzés, hogy kiönthessük valakinek (inkább valakire) a bent kavargó zagyvalékot. Ott volt például a hétvégén a sör. Nem… Tovább »