Születésnapomra
Számot vetek. Középkorú leszek. Vagy valami ilyesmi. Ma ünnepélyesen – tortával és családi ebéddel és pálinkával és köszöntésekkel – visszafordíthatatlanul is betöltöttem a 31. életévemet. Már ami a születés napját illeti. Az életem felét már megértem. A gyerek felét. A kereső felét. Nem matematikailag vagy statisztikailag gondolom, na jó – utóbbit nézve, legyünk pozitívak, ez… Tovább »
