maszi

Őszintén sajnálom, hogy engem egyáltalán nem hoz lázba a nagy nyilvánosságot kapott Oravecz vs. Tibi atya (ál)konfliktus, főleg, hogy mindkettő rendszeridegen nekem. Persze látok néha-néha felbukkanó bölcsességeket mindkét oldalról, de olyannyira nem foglalkoztat, hogy egyszerűen nem értem, miért ezzel van tele a net. Miután mindenki kicikkezte magát és állást foglalt a kérdésben, szerintem beszéljünk inkább… Tovább »

Trollok már pedig vannak. Kicsit olyan ez az egész, mintha egy modern mesefilmet néznénk, 3D-s, animációs figurák helyett azonban digitális avatarokkal a főszerepben, akik mindenhol elmondják a véleményüket, mondandójukba ügyesen elhelyezve egy-egy személyeskedő, pökhendi, provokatív megjegyzést. Amire aztán az ember ugrik – és megindul a lavina. Persze kívülről nézve roppant nevetséges az egész, de ha te vagy… Tovább »

Önkéntes száműzetésem letelt. Egy hét Facebook nélkül – és túléltem. Egy hét nem hosszú idő, mégis sokat tanultam belőle, sőt, egyelőre úgy tűnik, csak hoztam magammal abból a pár napból. Először például fura volt, amikor újra szétnéztem az oldalon, de rájöttem, egy hetet nem lehet pótolni. És nem is kell. A telefonomon például  még nem… Tovább »

Meg lehet ezt szokni. Nincs pittyegés, nincs villogás, nincs felesleges bambulás. A kollégáim azt kérdezik, miért nagy dolog. Ők nem függők. Oké, alapjaiban én sem, de sikerült szépen beépíteni az életembe a virtuális bolyongást, olyannyira, hogy felesleges és kevésbé felesleges időmben is sokszor les(t)em a kijelzőt. Ma pedig eljött az első nap, amikor a közelébe… Tovább »

Nem nagyon tértem magamhoz ettől a könyvtől. Igaz, nincs negyed órája, hogy befejeztem, de olyan súlyos nyomással nehezedik rám, hogy szinte fulladok, és nagyon nehezen hiszem el, hogy mindezt csak olvastam. Súlyos, nehéz könyv, valós képekkel, pontos társadalmi és helyzet ábrázolással, mély érzelmekkel. Németh Eszter első könyvétől valami könnyed szórakoztatást vártam. Kötéltánc címmel tulajdonképpen mindenre… Tovább »

Nem túl szép dolog egymást alázni egy kapcsolat végén a Facebookon, pláne a befejezés után, de az sem a legjobb dolog, ha az ember már a legeslegelején összevissza posztol képeket, szerelmes üzeneteket, hogy a világ tudtára adja, nincs egyedül. Én személy szerint rosszul vagyok az adott kérdéstől, a közösségin – azt gondolom – mindenkinek saját… Tovább »

Elindulok a neten. Korán reggel kávézás közben megnyitom a Facebookot, és végre megtudom, mit is tehetek magamért. Csak a nekem szóló oldalak aktuális (vagy ezeréves, de aktuálisan megosztott cikkeit) nézegetem, különös figyelmet szentelve a nőknek szóló posztoknak. Először is kiderül, miért jó a reggeli kávéfogyasztás, de aztán kétségbeesek, mert rájövök, csak pár órával később kellene… Tovább »

Komoly gond van a világgal. Ma reggel a szokásos netstírölés közepette összefutottam a Gucci legújabb divatbemutatójának galériájával. Az élményt a velvet.hu közvetítette, ide kell érte kattintani. Bizony mondom, szörnyű. Nem tragikomédia, annál is rosszabb. Siralmas. Női ruhába bújtatott férfiak (fiúk) futkoznak föl-alá a kifutón, NŐI RUHÁBA BÚJTATOTTAK! Nem, nem személyes ízlésről van itt szó, hanem… Tovább »

Komolyan elegem van. Elegem, hogy nem olvasok másról a neten, mint hogy mivel fogyjak az utolsó pillanatban nyaralás előtt (igen, már csak két hét és indulok), melyik a legelőnyösebb fürdőruha-bikini-trikini-akármi, amiben feszíthetek, hogyan húzzam be a hasam, hogy (végre) jó képek készüljenek rólam, most pedig azt látom, mit ne egyek a strandon, hogy ne hízzak… Tovább »