Komolyan őrület, hogy miután az egész világ a “diéta-feszespopsi-boldogélet” hármasa körül mozog, nem lehetséges, hogy csak úgy megegyünk-elnyaljunk-rágcsáljunk valamit (akármit, bármit), anélkül, hogy lelkiismeret-furdalást ne éreznénk. Pedig, amikor az ember (lánya) kicsit odavan, vagy éppen olyanja van, szükséges, hogy mindenféle negatív érzés nélkül nassoljon, egyen egy csokit vagy amit kíván. Tudom, midenki tudja, a dolog lényege… Tovább »
A csoki nem bűn!
Komolyan őrület, hogy miután az egész világ a “diéta-feszespopsi-boldogélet” hármasa körül mozog, nem lehetséges, hogy csak úgy megegyünk-elnyaljunk-rágcsáljunk valamit (akármit, bármit), anélkül, hogy lelkiismeret-furdalást ne éreznénk. Pedig, amikor az ember (lánya) kicsit odavan, vagy éppen olyanja van, szükséges, hogy mindenféle negatív érzés nélkül nassoljon, egyen egy csokit vagy amit kíván. Tudom, midenki tudja, a dolog lényege… Tovább »
“Jó lenne, de … ” -minden kifogás így kezdődik. Mindannyian hajlamosak vagyunk a pozitív, az életünkre jó hatással lévő dolgokat hátrébb sorolni, mellőzni, mert mindig van kifogás. Aztán észre sem vesszük, és a napi mókuskerék felőrölt, maradnak a szürke hézköznapok és a sóvárgó érzés: “pedig megtehettem volna”. Fontos a kötelesség és a realitás, de gyakran esünk… 
Nem vagyok benne egészen biztos, hogy miért gondoljuk, játszani csak gyerekként lehet. Ritka ugyanis, hogy az ember (lánya) magának keressen bármilyen társast, kártyapaklit, fejtörőt, és valljuk be, maximum akkor bámulunk nosztalgiával eltelve a polcokon sorakozó dobozokra, ha a rokon gyerkőcnek kell szerezni valami meglepetést egy-egy ünnep alkalmából. Pedig játszani jó, felnőttként is, még ha nem is… 