maszi

Olykor mindannyian kerülünk válságba. A szürke hétköznapok, hajtós munka vagy egy egyszerű megfázás is taszíthat minket olyan mély gödörbe, amikor nem hogy kimozdulni, de még csak olvasni sincs kedvünk. Pedig az olvasás fel- és kiszabadít, oldja a stresszt, új utakra vezet. Van azonban úgy, amikor a legaktívabb könyvmolyok is árnyékként vonszolva magukat tanácstalanul álldogállnak a könyvespolc… Tovább »

Igazság szerint nem tudom, hol kezdjem. Mindig örülök, amikor újabb és újabb hazai szerzők kötete kerül a kezembe. Ifjúsági krimivel még nem nagyon találkoztam (amennyiben az Emil és a detektívek vagy a De mit került a pitébe? című könyveket leszámítom, a 13 okom volt címűt pedig szándékosan nem sorolom ide, mert határozottan erőltetettnek és borzalmasnak… Tovább »

Nem vagyok elájulva. Olvastam egy ifjúsági regényt, név szerint az Üvegtrón címűt. Az olvasó klubban ajánlották, én meg éppen olvasási nehézségekkel küzdöttem (értsd nem bírtam eldönteni, milyen irodalomra vágyom), így akadt a kezembe. Aztán nekiálltam, de az első tizenpár fejezet után letettem. Csak kerülgettem. Nem tetszett. Nem tudtam azonosulni a szereplőivel, a gondolataikkal, annak ellenére,… Tovább »

Kicsit meglepődtem, amikor az Agatha Raisin-sorozattal kapcsolatban a neten bujkálva beírtam a keresőbe a “spenótos halálpite” szavakat, és két verzióban dobta ki, a második volt a “spenótos halálpite könyv”. Nem akarom ezt bolygatni, de el tudom képzelni, hogy a sütis krimisorozat mellett volt, aki utánanézett az elkészítésnek. Vagy nem, csak lusta volt beírni, a google… Tovább »