Nyolcosztályos gimibe járni hosszú, a felvételi nehéz, oda csak jó tanuló diákok kerülnek be – azt hiszem, ez az általános vélekedés a képzéssel kapcsolatban. Lehet fújjogni, ujjal mutogatni vagy éppen vállat vonni, attól függően, hogy az ember hány évfolyamon folytatta a középiskolai tanulmányait, de az biztos, hogy a legmeghatározóbb nyolc évet egy közösségben tölteni, együtt felnőni, egy… Tovább »
A nyolcosztályos gimi több mint képzési forma
Nyolcosztályos gimibe járni hosszú, a felvételi nehéz, oda csak jó tanuló diákok kerülnek be – azt hiszem, ez az általános vélekedés a képzéssel kapcsolatban. Lehet fújjogni, ujjal mutogatni vagy éppen vállat vonni, attól függően, hogy az ember hány évfolyamon folytatta a középiskolai tanulmányait, de az biztos, hogy a legmeghatározóbb nyolc évet egy közösségben tölteni, együtt felnőni, egy… Tovább »
Napok óta hangos az internet attól az edzőtermi esettől, ahol nem folytathatja tovább a sportolást egy Down-szindrómás fiú. Hogy napokkal a hír felröppente után már ott tartunk, hogy nem kitiltották a konditeremből, hanem megkérték a többi vendég visszajelzése alapján, hogy ne itt akarjon lefogyni, teljesen lényegtelen. Ahogy az is, hogy a terem vezetője a bulvársajtót… 
Trollok már pedig vannak. Kicsit olyan ez az egész, mintha egy modern mesefilmet néznénk, 3D-s, animációs figurák helyett azonban digitális avatarokkal a főszerepben, akik mindenhol elmondják a véleményüket, mondandójukba ügyesen elhelyezve egy-egy személyeskedő, pökhendi, provokatív megjegyzést. Amire aztán az ember ugrik – és megindul a lavina. Persze kívülről nézve roppant nevetséges az egész, de ha te vagy… 
Állandóan visszatérő téma a fiatalság kontra öregség, a különbségek megvitatásának mikéntjét befolyásolják a sűrűsödő születésnapok, az osztálytalálkozók, a baráti beszélgetések. A nosztalgia: “emlékszel, milyen volt?” Az irigykedés: “milyen jó nekik, mennyire fiatalok, előttük az élet!” A felháborodás: “bezzeg, amikor mi voltunk ennyi idősek!” Pedig a fiataloktól, a ma fiataljaitól bőven lehet tanulni, még akkor is,… 
Jól mulatok. Egy hazai divattervező oldalán megosztott, 4 ruhát mozaikszerűen mutató kép alatt sorakozó (és folyamatosan szaporodó) kommenteket olvasom. A felhívás pusztán annyi volt: “egy számot kérünk”. Nyilván a 4 fotó valamelyikét kellett tetszikelni. Erre valaki hozzászólt: 10. “Már mint 10 kiló kellene a modellre”. Óriási balhé keveredett belőle – persze virtuálisan. Én meg mulatok…. 
Azt terveztem a legelején, hogy összesen hét posztot fogok írni a Facebook-mentes egy hétről, de így a vége felé nagyon nyögve nyelős. Nem azért, mert nincs mit mondanom – dehogynem. Írtam már figyelemről, barátságról, szabadságról és főleg függetlenségről, az emberi kapcsolatokról, hova tartozásról és kukkolásról is. Most szívem szerint a várakozásról szeretnék, mert hogy azért… 
A mai gyerekek nem olvasnak. Legalább is ezt halljuk mindenhonnan, funkcionális analfabétákról szólnak a statisztikák, elrettentő példákról számolnak be a tanárok, kevés könyv fogy a piacon. Mi két éve indítottunk egy ifjúsági olvasóklubot, és köszönjük, jól van. Heroikus vállalkozásként cikkezett a kezdeményezésről a helyi sajtó, amikor elindult útjára a klub, valójában magunk sem gondoltuk, mekkora… 
Emlékszik még valaki, milyen volt az élet a mobilok nélkül? És arra, milyen volt Facebook nélkül? Előbbire még csak-csak (mégiscsak egy új korszak kezdődött az életünkben), utóbbi azonban olyannyira az internet terjedéséhez datálható, hogy talán még évet sem tudnánk mondani, ami a kezdetet illeti. Néha előkerül ez a téma a baráti beszélgetések során is: milyen… 