maszi

Biztos voltál már úgy, hogy valamit eltüntettél, de inkább magától tűnt el, és biztos voltál benne, hogy hol hagytad, de mégsem volt ott, aztán kerested és nem találtad, aztán nem kerested, és pont ott volt. Ott, ahol elhagytad. Ahol utoljára láttad. Egyszer csak előkerült – magától. Van ez a könyv, és valami ilyesmiről szól. A… Tovább »

Igazság szerint nem tudom, hol kezdjem. Mindig örülök, amikor újabb és újabb hazai szerzők kötete kerül a kezembe. Ifjúsági krimivel még nem nagyon találkoztam (amennyiben az Emil és a detektívek vagy a De mit került a pitébe? című könyveket leszámítom, a 13 okom volt címűt pedig szándékosan nem sorolom ide, mert határozottan erőltetettnek és borzalmasnak… Tovább »

Tetszik nekem ez a könyv. Jó humorral fűszerezett, intelligens és szórakoztató. Pedig én egy ideje igyekszem elmenekülni a naplóregényektől, mivel a kortárs ifjúsági irodalom nagy százalékban első szám első személyben, azon belül is napló formában íródik. Amúgy nincs ezzel baj, tegye fel a kezét, aki soha nem ült oda a füzet, emlékkönyv, gép elé, hogy… Tovább »

Hetek óta forgatom magamban ezt a könyvet. Nehéz, mély, de főleg szubjektív. Nem a történet. Az, amit kivált belőled. Amit el kell tenni – egy polcra, egy fiókba, egy élethelyzetben kell elpakolni a megfelelő helyre. A párizsi feleség Hemingway első házasságának története a feleség, Hadley szemszögéből. Persze tudom, mindenki tudja amikor az első feleségről olvas,… Tovább »

Fantasztikus könyv Szilasi László, A harmadik híd című regénye. Pedig nem nagyon tudtam, mire is számítsak, bevallom, korábban még sosem hallottam az íróról. Apa ajánlotta a könyvet, kérte, hogy vegyem meg neki, ha már én többet cirkálok könyvesboltokban, de hogy ő honnan szerzett tudomást róla, még mindig nem tudom. Csak hogy azt mondta, nagyon jó… Tovább »

Vannak félelmetes könyvek. Nem azért, mert az ember lerágja olvasás közben a tíz körmét, vagy nem mer éjjel kibújni a takaró alól, hátha elkapja a főszereplő fenevad, hanem mert egyszerűen igazak. Vagy igazak lehetnek. Amikor nekiálltam a Kártyavárnak, elsőre csak a híre vonzott. Aki ajánlotta, látta a könyvből készült sorozatot is, és – talán nem… Tovább »

Nem vagyok elájulva. Olvastam egy ifjúsági regényt, név szerint az Üvegtrón címűt. Az olvasó klubban ajánlották, én meg éppen olvasási nehézségekkel küzdöttem (értsd nem bírtam eldönteni, milyen irodalomra vágyom), így akadt a kezembe. Aztán nekiálltam, de az első tizenpár fejezet után letettem. Csak kerülgettem. Nem tetszett. Nem tudtam azonosulni a szereplőivel, a gondolataikkal, annak ellenére,… Tovább »

13 százalékon áll a telefonom töltöttsége. Ugyanazon a 13 százalékon, ahol én is vonszolom magam ilyenkor csütörtök éjjel, amikor már nagyon fogy a lendület, amikor már nincs erő, amikor nem érdekel, hogy kint a bejáratnál órák óta ég a villany, amikor dübörög a háttérben a Radiohead, amikor csendes estén, magányszőtte csendben csak a kijelző világít…. Tovább »

Adott egy piros bőrnadrágos fickó, egy végtelenül naiv vöröshajú nő, egy kajánul kacagó, üvegpalotában élő, folyton kaszát hurcoló másik nő, egy bíró, egy pap, egy bérgyilkos, pár őrangyal, néhány egyetemista, a nyüzsgő London – és kész egy kacagtató, igazán szórakoztató kis regény a Menny és a Pokol harcáról. Imre Viktória Anna kötete, a Kísértés Rt…. Tovább »

Ha valaha bíztál az emberekben, ha valaha bíztál a szerelmedben, ha valaha bíztál magadban, akkor minden megkérdőjeleződik benned, ha ezt a könyvet elolvasod. Ez persze sablon, és mindenki elmondja, aki olvasta és értékelte ezt a kötetet, de a Holtodiglan napokkal a befejezése után is kísért, és néha nyomaszt. Olyan alapvető értékeket (vagy gondolatokat?) fordít meg… Tovább »