maszi

Harag nélkül megyünk haza. Végig nevetjük az utat, sok dologról beszélgetünk, mélyen és őszintén, magunkról, komoly dolgokról. De belépve, mintha elkezdenél félni. Én meg nem értem, hogy az ajtó becsukódása után hová tűnik az oldottság. Feszengünk, én főleg miattad, mert nem értem a hirtelen hangulatváltozást, te meg más miatt, valahol máshol vagy, ahol nem érlek… Tovább »

Újfent terjed mostanában a Facebookon egy komoly lista, ami azt taglalja, mire jók a mai huszonéves lányok. Nem is lista, csak hozzászólások összefoglalása, miközben bármelyik oldal, ahol felbukkan, ugyanazt a “kontrolcé-kontrolvé” megjegyzést is odafűzi: nem akarunk senkit megbántani, célunk a szórakoztatás. Nem vagyok huszonéves, ezt szögezzük le az elején. Nem volt az annyira régen, de… Tovább »

Ki kell-e mondani? Szükségünk van rá, hogy elhangozzon az a bizonyos szó, szeretlek. Hogy hozzám tartozol. Hogy az enyém vagy. Utóbbit jóérzésű ember nem nagyon akarja, bármennyire is szimpatikus a rövidke mondat. Valakié lenni utoljára Charlie-nál működött (emlékszem, amikor óriási sláger volt a dal, valamikor a kilencvenes évek közepén, jóapám bőgetve hallgatta – meg a… Tovább »