maszi

Ezért utálom a reggelt

Utálom a reggeleket. Nem, nem csak azért, mert újra csörög az óra. Nem azért, mert a legszebb álmomba kiabál a vekker, nem azért, mert pont megvan a legkényelmesebb hely, nem azért, mert pont reggel 6-kor simogat kedvesen a takaró, pont most a legpuhább, pont most a legjobb. Nem ezért. Hanem mert amint kiteszem a lábam… Tovább »

Az ördög Pradát visel

Nem nagyon olvastam még olyan könyvet, ahol végig viszketett a tenyerem, hogy valakit jól pofán vágjak a szereplők közül. Azt hiszem szórakoztató, vicces könyvre számítottam, amikor ennek nekiálltam, de nem jött be a várakozás, ugyanakkor mégsem vagyok csalódott, mert tökéletesen lefestett egy olyan világot, amivel soha nem tudtam azonosulni. Szögezzük le az elején: nem, nem… Tovább »

És ha mégsem akarok gyereket?

Nem tudom, akarok-e gyereket. Nyilván foglalkoztat a kérdés, és ezért teszem fel, de senki ne higgye, hogy ha egy nő kijelenti: “nem akarok”, akkor az pont a fordítottját jelenti. Ebben a témában biztos nem. Ott és akkor azon a ponton, abban a pillanatban így gondolja. Aztán lehet, hogy másnap, egy hónap múlva, 5 évvel később… Tovább »

Háztartási balesetek – avagy Murphy a konyhában is kajánul nevet

Az egész akkor kezdődött, amikor egy papír zsebkendő bekeveredett a mosógépbe – a sötét ruhák közé. Centrifugálás után pedig lemondóan kellett megállapítanom, hogy a “Van abban valami törvényszerű, hogy a rejtőzködő papír zsebkendő a mosásba kerülő sötét ruhák közé keveredik, és pont akkor cincálja darabokra a gép, amikor egy törülköző is van a dobban. Továbbá… Tovább »

Modern Drakulák

Energiavámpírok már pedig vannak. Nem a klasszikus, ZS-kategóriás mindenféle elektromos fogyasztókra gondolok, hanem azon típusú emberekre, akik nagy vidáman csatlakoznak hozzád (miközben te egyre kevésbé örvendezel), kérdéseikkel, udvarias érdeklődésükkel folyton megtalálnak, aztán nem szállnak le rólad, de legfőképpen minden egyes találkozásnál merítenek (belőled). Miközben ők egyre jobban vannak. Az energiavámpírsággal foglalkozó “szakirodalom” szerint az energiavámpírok… Tovább »

Ha a női oldalakat követném

Elindulok a neten. Korán reggel kávézás közben megnyitom a Facebookot, és végre megtudom, mit is tehetek magamért. Csak a nekem szóló oldalak aktuális (vagy ezeréves, de aktuálisan megosztott cikkeit) nézegetem, különös figyelmet szentelve a nőknek szóló posztoknak. Először is kiderül, miért jó a reggeli kávéfogyasztás, de aztán kétségbeesek, mert rájövök, csak pár órával később kellene… Tovább »

A huszonévesek védelmében

Újfent terjed mostanában a Facebookon egy komoly lista, ami azt taglalja, mire jók a mai huszonéves lányok. Nem is lista, csak hozzászólások összefoglalása, miközben bármelyik oldal, ahol felbukkan, ugyanazt a “kontrolcé-kontrolvé” megjegyzést is odafűzi: nem akarunk senkit megbántani, célunk a szórakoztatás. Nem vagyok huszonéves, ezt szögezzük le az elején. Nem volt az annyira régen, de… Tovább »

Mindennapi bunkóságaid

Ugyanazt gondoljuk róla. Amikor bőgő motorral próbál elhúzni a békésen, normál tempóban kocsikázó család mellett – már az utca végén halljuk, amikor szlalomozva kerülgeti a családi házas övezetben a cikkcakkban parkoló autókat, miközben telefonál, amikor nagymellénnyel, az utolsó utáni percben rakja ki az indexet, és hirtelen fordul balra kis ívben – éppen hogy nem érve… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!