maszi

Életünk során folyton-folyvást olyan helyzetekbe keveredünk, amikor határoznunk kell, merre folytatjuk azt a bizonyos utat. Magánéletben, munkában egyaránt. Mindig arra törekszünk, hogy jól döntsünk, így aztán folyamatosan stresszhelyzetbe taszítjuk magunkat. Mert soha nem lesz senki, aki előre garantálja, hogy a döntés következtében jó felé indulunk. Szerintem viszont nem itt kezdődik a dolog, eggyel korábban. Amikor… Tovább »

Utálom a reggeleket. Nem, nem csak azért, mert újra csörög az óra. Nem azért, mert a legszebb álmomba kiabál a vekker, nem azért, mert pont megvan a legkényelmesebb hely, nem azért, mert pont reggel 6-kor simogat kedvesen a takaró, pont most a legpuhább, pont most a legjobb. Nem ezért. Hanem mert amint kiteszem a lábam… Tovább »

Nem vagyok elájulva. Olvastam egy ifjúsági regényt, név szerint az Üvegtrón címűt. Az olvasó klubban ajánlották, én meg éppen olvasási nehézségekkel küzdöttem (értsd nem bírtam eldönteni, milyen irodalomra vágyom), így akadt a kezembe. Aztán nekiálltam, de az első tizenpár fejezet után letettem. Csak kerülgettem. Nem tetszett. Nem tudtam azonosulni a szereplőivel, a gondolataikkal, annak ellenére,… Tovább »

Adott egy piros bőrnadrágos fickó, egy végtelenül naiv vöröshajú nő, egy kajánul kacagó, üvegpalotában élő, folyton kaszát hurcoló másik nő, egy bíró, egy pap, egy bérgyilkos, pár őrangyal, néhány egyetemista, a nyüzsgő London – és kész egy kacagtató, igazán szórakoztató kis regény a Menny és a Pokol harcáról. Imre Viktória Anna kötete, a Kísértés Rt…. Tovább »

Beszélnünk kell Kevinről. Igencsak találó cím egy nem mindennapi történethez. Adott egy család: két gyerek (az egyikük Kevin) és a szülők. Az anya, Eva leveleit olvashatjuk, amit a férjének küld. Amiben elmeséli a család történetét. Egy nem mindennapi, amerikai család történetét. Egy őszinte levélfolyam, amire sosem jön válasz. A Beszélnünk kell Kevinről nem azért óriási,… Tovább »