maszi

Kezdhetném azzal is, hogy tegnap végre először kiszabadultam. Nem mondatot akarok elemezni (pedig lehetne, annak idején a főiskolán jól belénk verték, hogy ha pedagógia pályára tévednénk mégis, akkor ne legyen gondja velünk a gyerekeknek – de ez egy másik történet), de több szempontból is vérzik a kijelentés. Nem igaz, hogy először. Voltam már kint (értsd… Tovább »

Mi, nők, hajlamosak vagyunk az énidő kiosztásakor csak magunkra gondolni. Nem igazságot szeretnék tenni a világban (dehogynem!), de azért kicsit faramuci a helyzet, amikor a magunkért küzdés közben elfeledkezünk arról, hogy a másik is ember. Igen, a másik. A férfi. Mert az énidő neki is jár. Nem ritkán hallom társaságban, amikor egy-egy fél kibukik azon,… Tovább »

Egy ideje jegelem ezt a gyerekkérdést – itt a blogon és amúgy a hétköznapokon is. Nem csak azért, mert szokásom 2-3 (néha 5-6) havonta visszatérni a témára (és ezt nem kívánom megváltoztatni), hanem mert közben rengeteg impulzus ér, és bizony, az ember (és főleg a gondolatai) változnak. Legutóbb nagy vihart kavart a gyerekvállalással kapcsolatos irigykedésem,… Tovább »

Nem tudom, akarok-e gyereket. Nyilván foglalkoztat a kérdés, és ezért teszem fel, de senki ne higgye, hogy ha egy nő kijelenti: “nem akarok”, akkor az pont a fordítottját jelenti. Ebben a témában biztos nem. Ott és akkor azon a ponton, abban a pillanatban így gondolja. Aztán lehet, hogy másnap, egy hónap múlva, 5 évvel később… Tovább »

13 százalékon áll a telefonom töltöttsége. Ugyanazon a 13 százalékon, ahol én is vonszolom magam ilyenkor csütörtök éjjel, amikor már nagyon fogy a lendület, amikor már nincs erő, amikor nem érdekel, hogy kint a bejáratnál órák óta ég a villany, amikor dübörög a háttérben a Radiohead, amikor csendes estén, magányszőtte csendben csak a kijelző világít…. Tovább »

Ha valaha bíztál az emberekben, ha valaha bíztál a szerelmedben, ha valaha bíztál magadban, akkor minden megkérdőjeleződik benned, ha ezt a könyvet elolvasod. Ez persze sablon, és mindenki elmondja, aki olvasta és értékelte ezt a kötetet, de a Holtodiglan napokkal a befejezése után is kísért, és néha nyomaszt. Olyan alapvető értékeket (vagy gondolatokat?) fordít meg… Tovább »

Sok aktív nap után csendben keresi az ember magában a katarzist, a megnyugvást élményét, az önnön vállon veregetés jogosságát, helyette pedig üres csend marad, mardosó hideg (vagy meleg, ez az éppen elfogyasztott étel-ital minőségétől függ), és az érzés, hogy kiönthessük valakinek (inkább valakire) a bent kavargó zagyvalékot. Ott volt például a hétvégén a sör. Nem… Tovább »

Tulajdonképpen mindig egyedül vagyunk. Persze, a klasszikus első és utolsó pillanatban mindenképp, de azt hiszem, úgy igazán amúgy is. Utazáskor, munkába menet, ebédidőben, álmunkban, a fodrásznál – bármikor, ha valami történik velünk. Egyedül éljük meg, egyedül vagyunk. Egyedül birkózunk meg a problémákkal, egyedül vagyunk, amikor öröm ér minket – egyedül vagyunk, hiszen csak mi éljük… Tovább »