maszi

Kezdhetném azzal is, hogy tegnap végre először kiszabadultam. Nem mondatot akarok elemezni (pedig lehetne, annak idején a főiskolán jól belénk verték, hogy ha pedagógia pályára tévednénk mégis, akkor ne legyen gondja velünk a gyerekeknek – de ez egy másik történet), de több szempontból is vérzik a kijelentés. Nem igaz, hogy először. Voltam már kint (értsd… Tovább »

Életünk során folyton-folyvást olyan helyzetekbe keveredünk, amikor határoznunk kell, merre folytatjuk azt a bizonyos utat. Magánéletben, munkában egyaránt. Mindig arra törekszünk, hogy jól döntsünk, így aztán folyamatosan stresszhelyzetbe taszítjuk magunkat. Mert soha nem lesz senki, aki előre garantálja, hogy a döntés következtében jó felé indulunk. Szerintem viszont nem itt kezdődik a dolog, eggyel korábban. Amikor… Tovább »

Elismerésre már pedig szükségünk van. Mindenkinek. És nem csak akkor, amikor a gödör alján érezzük magunkat, akkor is, ha minden rendben van körülöttünk. Mindez a Liebster Blog Award kapcsán jutott az eszembe, amikor az általam díjazott egyik blogger azt írta, különösen jól esik neki most az elismerés, amikor lent van, mert adott neki egy lökést felfelé…. Tovább »

Vasárnap este van, én meg órák óta ülök a gép előtt, néha cikket olvasok, néha írok ide is, közben előkerül a napok óta kacsintgató könyv is, de minduntalan vissza-visszatérek a géphez. Vagy a telefonom kijelzőjéhez. Nem normális dolgokat csinálok, a Facebookot nézegetem. Ki hol jár? Ki melyik bölcs idézetet találta meg mára? Ki hogy érzi… Tovább »

Ülök a csendben, valahonnan hátul lüktető dal kúszik a fejembe, talán csak képzelem, hogy a világ akar mondani valamit, vagy a vörösbor, ami ott kavarog komótosan a pohárban, semmi sem biztos, csak az, hogy egyre mélyebben vagyok, lelki mélységekben jutok egyre előrébb, és cseppet sem bánom, kell ez a csend, ez a magány, hogy kicsit… Tovább »

“Tudom, senki nem olvassa, de néha amikor unatkozom, vajjal kenem be magamat, bebújok egy hálózsákba és végigcsúszok a konyhapadlón, eljátszom, hogy csiga vagyok.” Sokadik ismerősömnél látom ezt a kiírást a Facebookon a napokban, gondolom a klasszikus terjedő hülyeség, amikor megpróbáljuk mérni, vajon hány embert sikerült interakcióra buzdítanunk, ha már az esős pünkösdhétfőn nem lehet tavasz-szelfit,… Tovább »

Volt egy kis vitám a szolgáltatóval. Tömbházban lakóként lakásszövetkezethez tartozunk, rajtuk keresztül fut az összes általános költség, az ügyes-bajos hétköznapok. Kaptam aztán egy frankó tavalyi elszámoló levelet (áprilisban), hogy tartozást sikerült felhalmozni, harmincvalahányezer hátralékot. Mindez még hihető is lenne, ha nem csoportos beszedéssel fizetnék (értsd a megbízott akkor és úgy turkál a folyószámládban, amikor és… Tovább »

Számot vetek. Középkorú leszek. Vagy valami ilyesmi. Ma ünnepélyesen – tortával és családi ebéddel és pálinkával és köszöntésekkel – visszafordíthatatlanul is betöltöttem a 31. életévemet. Már ami a születés napját illeti. Az életem felét már megértem. A gyerek felét. A kereső felét. Nem matematikailag vagy statisztikailag gondolom, na jó – utóbbit nézve, legyünk pozitívak, ez… Tovább »