maszi

Azt terveztem a legelején, hogy összesen hét posztot fogok írni a Facebook-mentes egy hétről, de így a vége felé nagyon nyögve nyelős. Nem azért, mert nincs mit mondanom – dehogynem. Írtam már figyelemről, barátságról, szabadságról és főleg függetlenségről, az emberi kapcsolatokról, hova tartozásról és kukkolásról is. Most szívem szerint a várakozásról szeretnék, mert hogy azért… Tovább »

Meg lehet ezt szokni. Nincs pittyegés, nincs villogás, nincs felesleges bambulás. A kollégáim azt kérdezik, miért nagy dolog. Ők nem függők. Oké, alapjaiban én sem, de sikerült szépen beépíteni az életembe a virtuális bolyongást, olyannyira, hogy felesleges és kevésbé felesleges időmben is sokszor les(t)em a kijelzőt. Ma pedig eljött az első nap, amikor a közelébe… Tovább »

Vasárnap este van, én meg órák óta ülök a gép előtt, néha cikket olvasok, néha írok ide is, közben előkerül a napok óta kacsintgató könyv is, de minduntalan vissza-visszatérek a géphez. Vagy a telefonom kijelzőjéhez. Nem normális dolgokat csinálok, a Facebookot nézegetem. Ki hol jár? Ki melyik bölcs idézetet találta meg mára? Ki hogy érzi… Tovább »

Szögezzük le az elején, ez nem gasztroblog, nem vagyok táplálkozás-szakértő, nem diétázok, tudtommal nincs ételallergiám, és ennek a bejegyzésnek nem is az a célja, hogy mindent megkérdőjelezzen. Vannak nálam sokkal okosabb, tapasztalt bloggerek, szakértők, tanácsadók, dietetikusok, akik meg tudják mondani, hogy egy-egy étrend- és életmódváltás hogyan hat az ember szervezetére. Nincs is ezzel baj. A… Tovább »

Van az a pont, van az az idő, amikor elkezdesz aggódni értük, mert már nem rettenthetetlenek, mint azt gyerekként láttad. Van az a pont, amikor elkezd rajtuk látszódni az idő. Van az a pont, amikor elkezdesz aggódni, furcsa, addig nem ismert, elfogódott aggódással, pedig te vagy a gyerek, és ők a felnőttek. Van az a… Tovább »

Becsszó, egyszer tényleg abbahagyom a női oldalak (tisztelet a kivételnek) olvasását, de ha már a múltkorában írtam a tesztekről, ma pedig belefutottam egybe, gondoltam kitöltöm. Mennyire lenne könnyű téged megcsalni? Tudom-tudom, normális ember nem tölt ki ilyen tesztet, de mivel előre sejtettem a választ, és érdekeltek a kérdések, hát végig mentem rajta. 8 kérdés, kérdésenként… Tovább »

Energiavámpírok már pedig vannak. Nem a klasszikus, ZS-kategóriás mindenféle elektromos fogyasztókra gondolok, hanem azon típusú emberekre, akik nagy vidáman csatlakoznak hozzád (miközben te egyre kevésbé örvendezel), kérdéseikkel, udvarias érdeklődésükkel folyton megtalálnak, aztán nem szállnak le rólad, de legfőképpen minden egyes találkozásnál merítenek (belőled). Miközben ők egyre jobban vannak. Az energiavámpírsággal foglalkozó “szakirodalom” szerint az energiavámpírok… Tovább »

Az ember mindig olyan naiv. Hisz abban, hogy bizonyos dolgok megtörténte után az azzal összefüggő dolgok elkezdenek változni. Nem nagy dolgokra gondolok. Pl. amikor kevés zöldséget és gyümölcsöt eszel (pedig tudod, hogy egészségesebb lenne többet fogyasztani), bízol benne, hogy majd nyáron, a szezonban a sok finomság láttán többször választod majd a boltban, a zöldségesnél –… Tovább »

Vannak félelmetes könyvek. Nem azért, mert az ember lerágja olvasás közben a tíz körmét, vagy nem mer éjjel kibújni a takaró alól, hátha elkapja a főszereplő fenevad, hanem mert egyszerűen igazak. Vagy igazak lehetnek. Amikor nekiálltam a Kártyavárnak, elsőre csak a híre vonzott. Aki ajánlotta, látta a könyvből készült sorozatot is, és – talán nem… Tovább »

Gyöngyvirágot veszek az anyukámnak. Ez nagy dolog tőlem, a virágismeretem a lelkiismeretesen látogatott biológia órák és a nagypapa kertjében eltöltött gyermekkor ellenére is finoman szólva hiányos. De anyának gyöngyvirágot veszek. Nem ez a kedvence. De a nagypapa ezt szokta venni a nagymamának, aztán, miután már a nagypapa nem tudott többet venni, anya is – anyák… Tovább »