maszi

Van ez a heppem, hogy mindenféle oldalakat olvasgatok – főként a saját magam szórakoztatására vagy inkább bosszantására (utóbbiról a pszichológusom azt mondaná, tuti mazochista vagyok, de most kézzel-lábbal kell tiltakoznom, bár ez igaz is lehet), de leginkább azért, mert szórakoztat. Egyszerűen írnom kell róluk. Szóval belefutottam egy szuper sorselemző mutatványba, no nem a klasszikus “vess… Tovább »

Férfi és nő között igenis létezik barátság – állítják sokan, míg legalább ugyanennyien vannak, akik nem hogy nem hisznek benne, példák tucatjait tudják sorolni, amikor biztos, hogy nem működik. A pro tábor elvei szerint létezik a tiszta szeretet, amikor nem látjuk a másikban az ellenkező nemet, nem vonz minket szexuálisan, míg a kontra tábort erősítők… Tovább »

Hetek óta forgatom magamban ezt a könyvet. Nehéz, mély, de főleg szubjektív. Nem a történet. Az, amit kivált belőled. Amit el kell tenni – egy polcra, egy fiókba, egy élethelyzetben kell elpakolni a megfelelő helyre. A párizsi feleség Hemingway első házasságának története a feleség, Hadley szemszögéből. Persze tudom, mindenki tudja amikor az első feleségről olvas,… Tovább »

Mindig hallom a hangod. Átszűrődik a legnagyobb hangzavaron, egyre többen vagyunk, már régóta nem vagyok melletted, mindenki nyüzsög, forróság van, indul a buli, de nem kell, hogy keresselek, mert hallak. Hallak mindenütt. Reggel is, amikor fő a kávé, amikor egyedül barangolok a városban, amikor egy helyen ülünk, de mással beszélgetünk, amikor későn érsz haza, és… Tovább »

Nem tudom, mit látok benned. Nem vagy semmiben sem kiemelkedő, sem átlagon felüli, ha csak abban nem, hogy úgy vonzasz, akár a mágnes, ha csak a közeledbe érek, elkezd bizseregni körülöttem a világ. Elveszek. Nem látok semmit, nem hallok semmit, csak téged látlak, olyan erővel húz feléd valami megmagyarázhatatlan erő, hogy levegőt venni is elfelejtek,… Tovább »

400 kilométert vezetek, hogy utolérjelek, pedig nem tudom ott vagy-e pontosan. Valamikor ott voltál, nekem meg csak halvány sejtésem van, merre is jársz mostanában. Megérkezem, úgy megyek be abba a házba, mintha mindig ide jöttem volna haza, magabiztosan lépek a kis lakásba, ott ülsz a szobában, az arcodon széles mosoly, mintha tudtad volna. Elkezd forrni… Tovább »

Egyáltalán nem új keletű, még csak nem is mókás (az érintetteknek), amikor a szép felnőttkorba érvén (értsd van munkád, van állandó partnered, netán házassági anyakönyvi kivonatod is) ismerősök és idegenek is rendre megtalálnak a kérdésükkel (mikor lesz gyerek?). Többségüket csak a jó szándékú kíváncsiság vezérli (nyilván ismerjük a jó szándék és a pokol jól működő… Tovább »

13 százalékon áll a telefonom töltöttsége. Ugyanazon a 13 százalékon, ahol én is vonszolom magam ilyenkor csütörtök éjjel, amikor már nagyon fogy a lendület, amikor már nincs erő, amikor nem érdekel, hogy kint a bejáratnál órák óta ég a villany, amikor dübörög a háttérben a Radiohead, amikor csendes estén, magányszőtte csendben csak a kijelző világít…. Tovább »

Pezseg a belváros, amikor leülünk az asztalhoz, tombol a június, van vagy 30 fok árnyékban, amikor megjelenik a kínai étteremnél, letámasztja a biciklijét a szemközti falhoz, melléállítja a seprűt, a jobb kormányon fityeg a nejlonszatyor. Lassan ballag a bejárathoz, sötétbarnára cserzett a bőre, ápolatlan, vagy 15 évvel ezelőtt volt divat az a feliratos kabát, amit… Tovább »

Ki kell-e mondani? Szükségünk van rá, hogy elhangozzon az a bizonyos szó, szeretlek. Hogy hozzám tartozol. Hogy az enyém vagy. Utóbbit jóérzésű ember nem nagyon akarja, bármennyire is szimpatikus a rövidke mondat. Valakié lenni utoljára Charlie-nál működött (emlékszem, amikor óriási sláger volt a dal, valamikor a kilencvenes évek közepén, jóapám bőgetve hallgatta – meg a… Tovább »