maszi

Vannak nagy tévedések az életben. Ha jobban szeretnék belemélyedni, akkor elég hosszan sorolhatnám a kisebb-nagyobb rossz döntéseket egyfajta számadásként. De most nem ez a cél, hanem egy konkrét, nagyjából 2 hónapja zajlott esemény tanulságainak levonása. Ugyanis költöztünk. Igen, az akkor 3 hónapossal. Soha többet nem költözök – ezt akkor jelentettem ki, amikor 26 évesen minden… Tovább »

Még mielőtt bárki azt gondolja, ez a paraanya-blogolás csak a félelmekről és a kétségekről szól, meg kell mindenkit nyugtatnom, vannak sikerélmények is. Nem viccelek, amikor azt írom, egy 6 hetes baba mellett ez már nem megy csodaszámba, de 3 héttel ezelőtt, ha engem kérdez bárki, akkor maximum lemondóan legyintek: “Aha, lesz majd jobb…persze, 20 év… Tovább »

Emlékszem milyen volt, amikor még filmes gépet vittünk magunkkal egy-egy kirándulásra, nyaralásra. Arra is emlékszem, milyen nehéz volt mérlegelni, hogy pont a legtökéletesebb pillanatot kapjuk le, meg arra is, mekkora csalódás volt, amikor az előhívásnál kiderült, nem jól fűztük be a 24 kockás filmet. És arra is emlékszem, sokkal többet néztünk és láttunk és élményt… Tovább »

Nyolcosztályos gimibe járni hosszú, a felvételi nehéz, oda csak jó tanuló diákok kerülnek be – azt hiszem, ez az általános vélekedés a képzéssel kapcsolatban. Lehet fújjogni, ujjal mutogatni vagy éppen vállat vonni, attól függően, hogy az ember hány évfolyamon folytatta a középiskolai tanulmányait, de az biztos, hogy a legmeghatározóbb nyolc évet egy közösségben tölteni, együtt felnőni, egy… Tovább »

Állandóan visszatérő téma a fiatalság kontra öregség, a különbségek megvitatásának mikéntjét befolyásolják a sűrűsödő születésnapok, az osztálytalálkozók, a baráti beszélgetések. A nosztalgia: “emlékszel, milyen volt?” Az irigykedés: “milyen jó nekik, mennyire fiatalok, előttük az élet!” A felháborodás: “bezzeg, amikor mi voltunk ennyi idősek!” Pedig a fiataloktól, a ma fiataljaitól bőven lehet tanulni, még akkor is,… Tovább »

Nem vagyok benne egészen biztos, hogy miért gondoljuk, játszani csak gyerekként lehet. Ritka ugyanis, hogy az ember (lánya) magának keressen bármilyen társast, kártyapaklit, fejtörőt, és valljuk be, maximum akkor bámulunk nosztalgiával eltelve a polcokon sorakozó dobozokra, ha a rokon gyerkőcnek kell szerezni valami meglepetést egy-egy ünnep alkalmából. Pedig játszani jó, felnőttként is, még ha nem is… Tovább »

Ma kaptam egy képeslapot a szüleimtől. Na jó, kimondom: az anyukámtól és az apukámtól. (Azért ez a variálás, mert mégiscsak gyerekes, hogy anyuka meg apuka, de hát gyerek vagyok még, az ő gyerekük és igenis büszke vagyok rá. Gyerekesen!) Húsvéti képeslap (3 utcányira laknak), a szokásos kellemes húsvéti ünnepeken kívül még annyi szerepelt benne, hogy… Tovább »

Álmos a reggel, a bágyadt napsütést csak az élénk szél fújja az arcunkra, ahogy a megállóban várunk, robog a busz előre, ébredezik a reggel, nő a  forgalom, tanszünet van, csak az indul, akinek tényleg mennie kell. És a feltartóztathatatlan öreglány. Hosszú hétvége volt, majdnem éhen haltunk, hiába a teli hűtő és az előrehozott, aprólékos bevásárlás,… Tovább »