maszi

Szögezzük le az elején, ez nem gasztroblog, nem vagyok táplálkozás-szakértő, nem diétázok, tudtommal nincs ételallergiám, és ennek a bejegyzésnek nem is az a célja, hogy mindent megkérdőjelezzen. Vannak nálam sokkal okosabb, tapasztalt bloggerek, szakértők, tanácsadók, dietetikusok, akik meg tudják mondani, hogy egy-egy étrend- és életmódváltás hogyan hat az ember szervezetére. Nincs is ezzel baj. A… Tovább »

Van ez a heppem, hogy mindenféle oldalakat olvasgatok – főként a saját magam szórakoztatására vagy inkább bosszantására (utóbbiról a pszichológusom azt mondaná, tuti mazochista vagyok, de most kézzel-lábbal kell tiltakoznom, bár ez igaz is lehet), de leginkább azért, mert szórakoztat. Egyszerűen írnom kell róluk. Szóval belefutottam egy szuper sorselemző mutatványba, no nem a klasszikus “vess… Tovább »

Energiavámpírok már pedig vannak. Nem a klasszikus, ZS-kategóriás mindenféle elektromos fogyasztókra gondolok, hanem azon típusú emberekre, akik nagy vidáman csatlakoznak hozzád (miközben te egyre kevésbé örvendezel), kérdéseikkel, udvarias érdeklődésükkel folyton megtalálnak, aztán nem szállnak le rólad, de legfőképpen minden egyes találkozásnál merítenek (belőled). Miközben ők egyre jobban vannak. Az energiavámpírsággal foglalkozó “szakirodalom” szerint az energiavámpírok… Tovább »

Nem tudok szabadulni tőled. Nem tudok szabadulni a múlttól, az emlékektől, az érzésektől, csak rágódok-rágódok a kimondatlan szavakon, újra és újra összerakom a mondatokat, eljátszom a gondolattal, hogy ha legközelebb találkozunk, majd jól beolvasok neked, aztán ez a késztetés elmúlik, nem akarok beszélni se veled, nem akarom feleslegesen jártatni a számat, ha már úgyis elmúlt… Tovább »

400 kilométert vezetek, hogy utolérjelek, pedig nem tudom ott vagy-e pontosan. Valamikor ott voltál, nekem meg csak halvány sejtésem van, merre is jársz mostanában. Megérkezem, úgy megyek be abba a házba, mintha mindig ide jöttem volna haza, magabiztosan lépek a kis lakásba, ott ülsz a szobában, az arcodon széles mosoly, mintha tudtad volna. Elkezd forrni… Tovább »

Vannak félelmetes könyvek. Nem azért, mert az ember lerágja olvasás közben a tíz körmét, vagy nem mer éjjel kibújni a takaró alól, hátha elkapja a főszereplő fenevad, hanem mert egyszerűen igazak. Vagy igazak lehetnek. Amikor nekiálltam a Kártyavárnak, elsőre csak a híre vonzott. Aki ajánlotta, látta a könyvből készült sorozatot is, és – talán nem… Tovább »

Olvasom ma az indexen, hogy veszélyben van az édesvízforrások harmada, mert hogy túl gyorsan fogyasztjuk a vizet, gyorsabban, mint azt gondolnánk. És hogy a víz az új olaj – igaz, ez a megállapítás nem újdonság. Nem akarom ezt megkérdőjelezni, sőt, nem bagatellizálni akarom a kérdést a következő gondolatsorral – a barátaim amúgy is nevetnek, amikor… Tovább »

Van egy virágom, sivatagi szegfű. Illetve egy barátom azt mondja, annak hívják. Évek óta azzal szórakozik, hogy nem akar kinyílni. A virág. Pedig rendes kis virágzó három tő volt, amikor hozzám került, babusgattam, locsolgattam, egy nyarat gyönyörködtem benne, aztán eltettem télire pihenni. A következő nyáron szerintem megsértődött. Egyre kuszább volt, egyre élettelenebb. De azért én… Tovább »

Ki a legveszélyesebb nő a kapcsolatodra? Újabb kedves és mókás bejegyzés az egyik női oldalon. Meg sem nézem. De azért gondolkodom rajta. Szerintem nagyon egyszerű a válasz: te magad. Lehet nézegetni a környezetet, meg féltékenykedni a kerekebb fenekű, nagyobb/kisebb mellű szomszéd csajra, a csinos kollégára, az ápolt eladóra, a vihogó régi barátnőre, a slampos(abb) haverlányra,… Tovább »

Olyan különösek az emberek. Elfoglalva a saját ki világuk okozta luxussal, nem gondolva tovább a napokat. Ma különös, különleges emberekkel találkoztam, olyanokkal, akik a szívükkel látnak. Mélyen a szívedbe. És a fejedbe. De nem csak ezért különlegesek. Ülnek, néznek, lélegeznek, beszélnek, gondolkodnak, olyanok, mint bárki más. (Bárki más, értsd: a darwini elmélet szerint az ő… Tovább »