maszi

Ülök a csendben, valahonnan hátul lüktető dal kúszik a fejembe, talán csak képzelem, hogy a világ akar mondani valamit, vagy a vörösbor, ami ott kavarog komótosan a pohárban, semmi sem biztos, csak az, hogy egyre mélyebben vagyok, lelki mélységekben jutok egyre előrébb, és cseppet sem bánom, kell ez a csend, ez a magány, hogy kicsit… Tovább »

Ismered azt a típust, aki a munkaidő befejezése után még órákig marad, rendezget, kering, új feladatot talál ki magának – hogy ne kelljen hazamennie? Ismered azt, aki néha panaszkodik, hogy nincsenek barátai, de akkor sem mozdul ki a négy fal közül, ha egy egész társaság hívja? Ismered azt, aki mindenféle okokat kitalál, hogy ne kelljen… Tovább »

Szögezzük le az elején, ez nem gasztroblog, nem vagyok táplálkozás-szakértő, nem diétázok, tudtommal nincs ételallergiám, és ennek a bejegyzésnek nem is az a célja, hogy mindent megkérdőjelezzen. Vannak nálam sokkal okosabb, tapasztalt bloggerek, szakértők, tanácsadók, dietetikusok, akik meg tudják mondani, hogy egy-egy étrend- és életmódváltás hogyan hat az ember szervezetére. Nincs is ezzel baj. A… Tovább »

Harag nélkül megyünk haza. Végig nevetjük az utat, sok dologról beszélgetünk, mélyen és őszintén, magunkról, komoly dolgokról. De belépve, mintha elkezdenél félni. Én meg nem értem, hogy az ajtó becsukódása után hová tűnik az oldottság. Feszengünk, én főleg miattad, mert nem értem a hirtelen hangulatváltozást, te meg más miatt, valahol máshol vagy, ahol nem érlek… Tovább »

Tulajdonképpen mindig egyedül vagyunk. Persze, a klasszikus első és utolsó pillanatban mindenképp, de azt hiszem, úgy igazán amúgy is. Utazáskor, munkába menet, ebédidőben, álmunkban, a fodrásznál – bármikor, ha valami történik velünk. Egyedül éljük meg, egyedül vagyunk. Egyedül birkózunk meg a problémákkal, egyedül vagyunk, amikor öröm ér minket – egyedül vagyunk, hiszen csak mi éljük… Tovább »