maszi

Mindannyian éreztünk már olyat egy-egy megfáradt estén, hogy jó lenne, ha a vendégeink önszántukból távoznának és nem nekünk kellene őket hazaküldeni. Mert az ember (lánya) sem sértődést nem akar, sem a rossz vendéglátó színében feltűnni. Vannak mégis nehéz helyzetek, amikor muszáj a másik tudtára adni, eljött a távozás ideje. De hogy csináljuk? Vicces és kevésbé… Tovább »

Nyolcosztályos gimibe járni hosszú, a felvételi nehéz, oda csak jó tanuló diákok kerülnek be – azt hiszem, ez az általános vélekedés a képzéssel kapcsolatban. Lehet fújjogni, ujjal mutogatni vagy éppen vállat vonni, attól függően, hogy az ember hány évfolyamon folytatta a középiskolai tanulmányait, de az biztos, hogy a legmeghatározóbb nyolc évet egy közösségben tölteni, együtt felnőni, egy… Tovább »

Őszintén sajnálom, hogy engem egyáltalán nem hoz lázba a nagy nyilvánosságot kapott Oravecz vs. Tibi atya (ál)konfliktus, főleg, hogy mindkettő rendszeridegen nekem. Persze látok néha-néha felbukkanó bölcsességeket mindkét oldalról, de olyannyira nem foglalkoztat, hogy egyszerűen nem értem, miért ezzel van tele a net. Miután mindenki kicikkezte magát és állást foglalt a kérdésben, szerintem beszéljünk inkább… Tovább »

Nem tudom, ki volt az a barom, aki azt állította, a titok édes teher. Egyrészt ritka, hogy a titkok nem derülnek ki, másrészt tényleg teher, és az évek alatt egyre több rakódik ránk. Az apró, icipici, szinte jelentéktelen rejtegetnivalótól a súlyos, nehéz titkokig. Persze a teher közös: annak is, aki a bizalmával megtisztelt minket (jó… Tovább »

Állandóan visszatérő téma a fiatalság kontra öregség, a különbségek megvitatásának mikéntjét befolyásolják a sűrűsödő születésnapok, az osztálytalálkozók, a baráti beszélgetések. A nosztalgia: “emlékszel, milyen volt?” Az irigykedés: “milyen jó nekik, mennyire fiatalok, előttük az élet!” A felháborodás: “bezzeg, amikor mi voltunk ennyi idősek!” Pedig a fiataloktól, a ma fiataljaitól bőven lehet tanulni, még akkor is,… Tovább »

Kicsit félek a sorozatoktól. Nem a tévében láthatóktól, azoktól őszintén rettegek, és nem is nézem, hanem a könyvsorozatoktól. Ha kudarccal kezdődik, esélye sincs, hogy újabb bizalmat szavazzak, ha pedig valami jól indul, mindig ott a riasztó lehetőség, hogy nem lesz olyan élmény, mint az előző. Ez a kötet is ilyen, napok óta rágódom, mit írjak… Tovább »

Ez egy olyan könyv, amit nem jut eszedbe elolvasni, ha meglátod a borítót, inkább elfordulsz, mint hogy közelről tanulmányozd. Ijesztő, sötét, ráadásul horror sztorit sejtet, és mivel le sem veszed a polcról, sosem fogod megtudni, hogy az ifjúsági irodalom egyik legszórakoztatóbb, legviccesebb könyvéről maradsz le. Gévai Csilla Lídia, 16 című regényét pedig akkor is el kell olvasni!… Tovább »

Egy ideje jegelem ezt a gyerekkérdést – itt a blogon és amúgy a hétköznapokon is. Nem csak azért, mert szokásom 2-3 (néha 5-6) havonta visszatérni a témára (és ezt nem kívánom megváltoztatni), hanem mert közben rengeteg impulzus ér, és bizony, az ember (és főleg a gondolatai) változnak. Legutóbb nagy vihart kavart a gyerekvállalással kapcsolatos irigykedésem,… Tovább »

Amikor gyerek voltam, mindig vágytam rá, hogy egyszer majd, amikor felnőtt leszek, igazi felnőtt beszélgetésekben vegyek részt. Akkor majd kiderül, miről beszélnek a nagyok (komoly és felelősségteljes témákról – gondoltam), közben sokáig fent lehet maradni, és nem csak üdítőt vagy vizet lehet inni – kisgyerekként mindez megközelíthetetlen és hihetetlenül vonzó volt. A szüleim vendégségbe jártak és vendégeket… Tovább »

Új barátokat kaptam, a pasim barátai az enyémek lettek, és az én barátaim az övé is – hallom a mondatot a kávézóban. Kis társaság, egymásra licitálva sorolják, hány új ember szeretetét sikerült megnyerniük a barátjuk, barátnőjük által. Én meg csak pillogok – az én barátaim az enyémek, nem közösködünk. Nem azt akarom mondani, hogy nem… Tovább »