maszi

Új barátokat kaptam, a pasim barátai az enyémek lettek, és az én barátaim az övé is – hallom a mondatot a kávézóban. Kis társaság, egymásra licitálva sorolják, hány új ember szeretetét sikerült megnyerniük a barátjuk, barátnőjük által. Én meg csak pillogok – az én barátaim az enyémek, nem közösködünk. Nem azt akarom mondani, hogy nem… Tovább »

Azt terveztem a legelején, hogy összesen hét posztot fogok írni a Facebook-mentes egy hétről, de így a vége felé nagyon nyögve nyelős. Nem azért, mert nincs mit mondanom – dehogynem. Írtam már figyelemről, barátságról, szabadságról és főleg függetlenségről, az emberi kapcsolatokról, hova tartozásról és kukkolásról is. Most szívem szerint a várakozásról szeretnék, mert hogy azért… Tovább »

A mai gyerekek nem olvasnak. Legalább is ezt halljuk mindenhonnan, funkcionális analfabétákról szólnak a statisztikák, elrettentő példákról számolnak be a tanárok, kevés könyv fogy a piacon. Mi két éve indítottunk egy ifjúsági olvasóklubot, és köszönjük, jól van. Heroikus vállalkozásként cikkezett a kezdeményezésről a helyi sajtó, amikor elindult útjára a klub, valójában magunk sem gondoltuk, mekkora… Tovább »

Immunis lettem. És egyre több olyan embert, ismerőst, barátot, ismeretlent találok, akik szintén immunisak. Nincs Facebook-betegségük – és jól érzik magukat. Egyébként már majdnem elhittem (4 nap után), hogy én sem hiányzom onnan senkinek, amikor a következő üzenet landolt az emailjeim között: “98 értesítés, 1 csoportmeghívó, 6, a csoportokból érkezett hír, 3 eseménymeghívó és 64… Tovább »

Ciki helyzetbe keveredtem a minap. Álltam a metróban szerelvényre várva, amikor elkezdtem bámulni egy fiút. Mert ismerős volt. Arra gondoltam, az egyik volt osztálytársam az, de nem voltam biztos benne. Aztán, mint egy tini, elkaptam a fejem, és kitartóan elkezdtem bámulni az alagút falát. Éreztem, hogy ő is néz, gondoltam ő a fiú, ha megismer,… Tovább »

Emlékszik még valaki, milyen volt az élet a mobilok nélkül? És arra, milyen volt Facebook nélkül? Előbbire még csak-csak (mégiscsak egy új korszak kezdődött az életünkben), utóbbi azonban olyannyira az internet terjedéséhez datálható, hogy talán még évet sem tudnánk mondani, ami a kezdetet illeti. Néha előkerül ez a téma a baráti beszélgetések során is: milyen… Tovább »

Vasárnap este van, én meg órák óta ülök a gép előtt, néha cikket olvasok, néha írok ide is, közben előkerül a napok óta kacsintgató könyv is, de minduntalan vissza-visszatérek a géphez. Vagy a telefonom kijelzőjéhez. Nem normális dolgokat csinálok, a Facebookot nézegetem. Ki hol jár? Ki melyik bölcs idézetet találta meg mára? Ki hogy érzi… Tovább »

Nem nagyon tértem magamhoz ettől a könyvtől. Igaz, nincs negyed órája, hogy befejeztem, de olyan súlyos nyomással nehezedik rám, hogy szinte fulladok, és nagyon nehezen hiszem el, hogy mindezt csak olvastam. Súlyos, nehéz könyv, valós képekkel, pontos társadalmi és helyzet ábrázolással, mély érzelmekkel. Németh Eszter első könyvétől valami könnyed szórakoztatást vártam. Kötéltánc címmel tulajdonképpen mindenre… Tovább »

Azért hívsz, hogy most indulsz. Igaz, ma már harmadszor hívsz ezzel, de most hallom a hangodon, hogy tényleg indulsz, és hiszek neked. Lehet azt hiszed unatkozom, de éppen elmerültem a világomban, zenét hallgatok és bort kortyolgatok, a barátaimmal is beszélek, közben pedig minden gondolatom nálad van. Csak téged várlak. Aztán újra hívsz, hogy már úton… Tovább »

Nem tudom, akarok-e gyereket. Nyilván foglalkoztat a kérdés, és ezért teszem fel, de senki ne higgye, hogy ha egy nő kijelenti: “nem akarok”, akkor az pont a fordítottját jelenti. Ebben a témában biztos nem. Ott és akkor azon a ponton, abban a pillanatban így gondolja. Aztán lehet, hogy másnap, egy hónap múlva, 5 évvel később… Tovább »