Egyáltalán nem új keletű, még csak nem is mókás (az érintetteknek), amikor a szép felnőttkorba érvén (értsd van munkád, van állandó partnered, netán házassági anyakönyvi kivonatod is) ismerősök és idegenek is rendre megtalálnak a kérdésükkel (mikor lesz gyerek?). Többségüket csak a jó szándékú kíváncsiság vezérli (nyilván ismerjük a jó szándék és a pokol jól működő kapcsolatát), de vagy így, vagy úgy, helyenként csak-csak betalálnak. Ha beszélsz a kérdéseidről – azért, ha nem beszélsz, pont azért. Pedig a gyerekvállalás magánügy. Két ember döntése, álma, terve, legfőképpen akarata. És tökmindegy, hogy azért beszélünk-e róla, mert aktuális, vagy éppen azért, mert nem – a lényeg, hogy magunktól akarunk erről beszélni, és nem kérdésre válaszolni.
A gyerekvállalásra vonatkozó kérdések frusztrálnak. Nyilván mindenki tisztában van a korával (és igen, a biológiai óra fogalmával is), az egészségével, a lehetőségeivel, a terveivel, de legfőképpen az érzéseivel. És nem kell őket győzködni. A többségnek ugyanis teher – ha próbálkozik éppen, ha nem. Ugyanaz a teher, mint amit 25 éves korodtól a házasságkötésre, vagy éppen az első (második és harmadik és stb.) munkába állás után a saját otthon megteremtésére vonatkozóan hallgatsz.
A még gyermektelen hátrányból indul. Ő még NEM tapasztalta meg, milyen gyereket vállalni. NEM tudja, mit hoz a jövő, NEM tudja, mindent meg tud-e oldani. És NEM, az ő életében MÉG NEM ez a legfontosabb kérdés – maximum afelé halad.
Persze a környezet érdeklődik. Folyton, a kilincset egymás kezébe adva, kedvesen, lelkesen, szeretettel, szurkálódva, félve, őszintén, magabiztosan, jó tanácsot sugallva – de érdeklődik. Kérdéseket tesz fel, nagyjából a következőképpen:
– ha kínlódsz a gyomroddal: szorgos volt a férjed, csak nem?
– ha folyton fáradt vagy: gondoltál már rá, hogy vegyél egy tesztet?
– ha leszoksz a cigiről: tuti gyereket terveztek, és most készülsz elő, ugye?
– ha régi ismerőssel találkozol: régóta tervezitek, nem?
– ha rég nem látott rokonnal találkozol: lassan kifutsz az időből, nem?
– ha a szüleid munkatársával találkozol: a szüleid örülnének, nem gondolod?
– ha gyerekes ismerőssel találkozol: már régóta együtt vagytok, biztos szeretnétek már.
– ha gyerektelen ismerőssel találkozol: mi is próbálkozunk, nem szégyen erről beszélni.
– ha gyerekes baráttal találkozol: ugye te is gondoltál rá, hogy szülsz?
– ha gyermektelen baráttal találkozol: ugye nem gondolod, hogy szülsz?
– ha felszedtél 4 kilót: csak nem kettő helyett eszel?
– ha tunikát hordasz a nyáron: csak nem a pocakodat takarod?
– ha nem kérsz alkoholt az esti mulatság folyamán: biztos terhes vagy, azért nem iszol.
– ha a nőgyógyásznál botlasz ismerősbe: biztos azért vagy itt te is.
– ha jófej szomszéddal találkozol: olyan csendesen élnek, biztos hozna egy kis életet, ha lenne gyerekük.
– ha bunkó szomszéddal találkozol: akarnak gyerekeket? Szóljanak, mert akkor felkészülök.
– ha közelebb van a 40: biztos, hogy még akarjátok?
Összességében nem az emberi kíváncsisággal van a baj. Az normális, szórakoztató, természetes velejárója a kapcsolatoknak. És nem, nem arról van szó, hogy egy barátságba, egy családi kapcsolatba, akár egy ismerősi viszonyba nem férnek bele ezek a kérdések. Csak arról, hogy előretolódnak, és kényszerhelyzetbe szorítják a gyermekvállalás előtt álló felet. Lefokozzák gyermekké. Mert válaszolni vagy nem tud, vagy nem akar.
Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, vagy iratkozz fel a hírlevélre. Mondd el a véleményedet, oszd meg a bejegyzést, ha tetszett a poszt, és olvasd el a többit is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: