1.0maszihttps://maszi.cafeblog.humaszihttps://maszi.cafeblog.hu/author/maszi/<p><b>Korábban azt gondoltam, ha szülő leszek, akkor én is olyan bátor és vagány leszek, mint a saját szüleim. Ebben az esetben nyilvánvalóan eltekintek a paraanya mivoltomtól, de tény, azt gondoltam, az anyák rettenthetetlenek.</b><strong> Kívülről biztosan. Belül viszont olykor nekik is csak úgy zakatol a szívük.</strong></p> <p>Nem a levegőbe beszélek, ma beesett egy kismadár az erkélyre (és csak feküdt). Rám várt a nemes feladat, hogy megmentsem, persze majdnem elájultam. És hasonló módon zajlott két nappal ezelőtt a pókvadászat is, 200-as vérnyomással igyekeztem megelőzni, hogy PiciLá közelébe férkőzzön (ő volt egyébként a héten a harmadik).</p> <p><a href="https://maszi.cafeblog.hu/files/2019/06/182CBF8B-22C8-4BB6-942B-B7DEC76804CE.jpeg"><img class="aligncenter size-large wp-image-1750" src="https://maszi.cafeblog.hu/files/2019/06/182CBF8B-22C8-4BB6-942B-B7DEC76804CE-600x400.jpeg" alt="" width="600" height="400" /></a></p> <p>Szóval ma, amikor a legjobb fiúbarátomnak (és szülőtársamnak) ecseteltem a különös erkély-jelenetet (valójában hisztérikusan követeltem, hogy oldja meg a problémát, mivel PiciLá apukája nincs itthon a héten), miközben tiltakoztam, hogy én ugyan meg nem fogom azt a madarat, azon gondolkodtam, hogy lesz belőlem az a rettenthetetlen szülő, mint az anyukám. Aztán rájöttem miért olyan bátrak az anyák:</p> <p>1. Mert nem engedhetik, hogy a gyermekük sérüljön. Soha, semmilyen körülmények között.</p> <p>2. Mert akkor is megpróbálják, ha félnek, irtóznak, undorodnak, rettegnek vagy egyszerűen csak utálkoznak.</p> <p>3. Mert példát mutatnak.</p> <p>4. Mert a bátorságpróba közben nem látszik, hogyan kalimpál a szívük.</p> <p>5. Mert sokszor van az a helyzet, hogy nincs ott a főmegmentő apa.</p> <p>+ A saját tapasztalat: az anyák nem félnek a bogaraktól, rovaroktól, kis- és nagy állatoktól. Soha. Amíg nem találkoznak.</p> <p>A mai rigómentés közben tehát leszámoltam azzal, hogy nem fogok félni többet semmitől csak amiatt, mert anya vagyok. (A fiúbarátom - és gyermekei - igazán szerencsések, mert anya náluk tényleg bátor, nem ez a nyápicfajta, mint én.) De az is tény, hogy legalább tudom kit kell hívni, ha baj van. A probléma megoldásában (bizonyos helyzetekben) azt hiszem ez is bőven elég.</p> <p><a href="https://maszi.cafeblog.hu/files/2019/06/6E609476-9DBC-4E5D-A1CE-EF14A1290021.jpeg"><img class="aligncenter size-large wp-image-1749" src="https://maszi.cafeblog.hu/files/2019/06/6E609476-9DBC-4E5D-A1CE-EF14A1290021-600x400.jpeg" alt="" width="600" height="400" /></a></p> <p>(A történet teljességéhez hozzátartozik, hogy a barátaim eljöttek, a kis madarat dobozba rakták, én pedig önállóan és nagyon bátran elszállítottam őt az állatkórházba. Most szorítunk neki, hogy túlélje a kalandot. Kiegészítésként meg kell jegyeznem, hogy a legjobb barátnőm még azt is tudta, hogy énekes rigót mentettünk. PiciLá tehát figyelni fog biológia órán, és közelről megismerkedik az állatokkal.)</p> <p> </p> <p>Fotók illusztráció, forrás pixabay.com.</p> <p> </p>richhttps://maszi.cafeblog.hu/files/2019/06/182CBF8B-22C8-4BB6-942B-B7DEC76804CE-150x150.jpeg150150