<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>maszi</provider_name><provider_url>https://maszi.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maszi</author_name><author_url>https://maszi.cafeblog.hu/author/maszi/</author_url><title>Anyapara: mit lát az anyaságból az apa?</title><html>&lt;p&gt;&lt;strong&gt;&quot;Anya ma reggel jókedvű&quot; - mondja reggeli közben a párom, miközben én a mosogatónál a tejhabosítót mosom éppen ki és közben bőszen vinnyogom - nincs rá jobb szó - a Lion sleeps tonight című klasszikust. Valóban, a zseboroszlán akár alhatott is volna éjjel, legalábbis kihagyhatta volna az éktelen visítást az éjszakai peluscsere közben, de nem ezért születik meg ez a bejegyzés, hanem mert szöget ütött a fejemben az elhangzó mondat: anya ma reggel jókedvű. Vissza is kérdezek: mert énekelek? Egyszerű a válasz: igen.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És ezen muszáj volt elgondolkodnom. PiciLá születése óta azt hallgatom, hogy kötelező folyamatosan nyugodtnak, derűsnek, kedvesnek, mosolygósnak és főleg jókedélyűnek lennem, mivel azt a gyermek érzékeli. És az ő hangulatát is meghatározza. (Nem túlzok, ha azt írom,  ha tomboló énem kap egy mini klónt, én is elmenekülnék itthonról - ehhez nem férhet kétség. Akik ismernek, tudják miről beszélek.) Ezért aztán marad a hüppögő titokban sírás a fürdőben vagy a hálóban, ha PiciLá éppen a nappaliban van, rosszabb esetben artikulátlanul séta közben a telefonba a barátnőmnek, esetleg a konyhában az idegek szétpattanása esetén a párom vállán. Rosszabb esetben atomrobbanás előtti állapotban, szikrázó szemekkel ugyancsak életem párjának szemtől szembe - mert hogy én is fáradt, nyűgös, kialvatlan, szomorú, feszült, frontfüggő vagy éppen csak nő vagyok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Gondolom a fenti helyzetet senkinek sem kell bemutatni. (Sem családosoknak, sem gyerkőc nélkülieknek - nem számítom ide azon szerencséseket, akik a megtestesült Mr. vagy Mrs./Ms. Nyugalommal kötötték össze életüket.)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://maszi.cafeblog.hu/files/2019/03/energy-3305839_1280.png&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-large wp-image-1663&quot; src=&quot;https://maszi.cafeblog.hu/files/2019/03/energy-3305839_1280-600x464.png&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;464&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tehát elgondolkodtam. És mélységesen elszégyelltem magam. Mert lehet az én életem párja a világ lehető legtoleránsabb (az), legnyugodtabb (az), legmegértőbb férfija (az), jelzésértékű, ha azt mondja, anya ma reggel jókedvű. Mert vagy én festem az ördögöt a falra (szokásom, szóval bármi lehet), eszerint pedig mindig mufurc vagyok reggel (vagy legalábbis többségében) - vagy tényleg nem szoktam ennyire jókedvű lenni. Mindenféle kialvatlanság, bosszúság, kávénélküliség, induló reggel ellenére is. De még az is lehet, hogy mivel a &quot;hát kinek mondjam el, ha pocsékul, rosszkedvűen, lehangoltan, mérgesen, álmosan, kialvatlanul stb. indult, folytatódott, tartott, fejeződött be a napom&quot; mondatok és főleg állapot címzettje az esetek 98%-ában ő, tényleg régen találkozott a jókedvű énemmel. Azzal, akivel egy ideje együtt él. Akivel - és ez a legfontosabb! - szeret együttélni.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://maszi.cafeblog.hu/files/2019/03/mammal-3128351_1280.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-large wp-image-1664&quot; src=&quot;https://maszi.cafeblog.hu/files/2019/03/mammal-3128351_1280-600x437.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;437&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ezért ma délelőtt ünnepélyesen megfogadom, hogy minden reggel énekelek. Vagyis igyekszem énekelni. Esetleg úgy teszek, mintha énekelnék. (A &lt;a href=&quot;https://www.youtube.com/watch?v=_LBmUwi6mEo&quot;&gt;The Tokens dala&lt;/a&gt; erre pont alkalmas, a vinnyogás miatt gondolom.) De legalábbis emlékeztetem magam arra, hogy nem csak a gyermek, de az édesapja is megérdelmi, hogy a nyugodt, derűs, kedves, mosolygós és főleg jókedélyű anyával találkozzon. Hiszen a hétköznapokon amúgy is több a súrlódási lehetőség: mindketten fáradtabbak vagyunk; nem jut idő úgy egymásra, mint korábban; teljesen természetes, de a közös időnk 99%-ában hárman vagyunk, és mindig, szinte mindig PiciLá az első. (Mondom, ez nem baj.) Szóval törekedni fogok a jókedvű kelésre. És arra, hogy jókedvvel töltsem a napokat. (Mert a párom ugyanúgy megérdemli ezt, mint PiciLá.)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Most azért kicsit könnyebb lesz ez - itt a tavasz,már korán süt a nap, ráadásul a sokszor emlegetett dal igazán mosolygásra késztet.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Apropó, Lion sleeps tonight. Most komolyan, ezt nem lehet nem vinnyogva énekelni. Tessék kipróbálni!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Fotók/Illusztráció: pixabay.com.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://maszi.cafeblog.hu/files/2019/03/energy-3305839_1280-150x150.png</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>