<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>maszi</provider_name><provider_url>https://maszi.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maszi</author_name><author_url>https://maszi.cafeblog.hu/author/maszi/</author_url><title>Hullócsillag</title><html>&lt;p&gt;Érdekes dolog a hullócsillag-figyelés. Kapcsolódik hozzá az a jó kis hiedelem is, miszerint ha hullócsillagot látsz, kívánni kell valamit. Ilyenkor az ember lánya belead apait-anyait, hogy az éppen aktuális (főleg magánéleti) válságát és problémáját az univerzum gondjaira bízza, aztán hátradől - mondván ő megtett mindent - és bízik, hogy a csillagok odafönt addig térülnek-fordulnak, hogy minden a kívánsága szerint legyen.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tavaly ilyenkor, valamikor a nyár derekán - amikor már igencsak rosszul mentek a dolgok - egy barátnős hétvégén a fényszennyezéstől mentes Őrségben ültünk a semmi közepén. És néztük a csillagokat. Én meg jól sajnáltam magam, és az elcseszett dolgokat - és bár nem vagyok spirituális fajta, főleg nem a mantrázós típus - azért be kell ismernem, kértem az égbolton hirtelen felvillanó, aztán ezredmásodpercek alatt semmivé váló fényszikrákat, hogy segítsenek rendbe hozni az életemet.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Pár hónappal ezelőtt, a didergő január közepén ugyancsak elcsíptem egy hullócsillag-csodát, és a hirtelen feltoluló első gondolat helyett (légyszi-légyszi, a sok szar után most már végre legyek tényleg boldog), azt kívántam, hogy tudjam és merjem élni az életet. De mindez ugyanakkor csupán másodlagos dolog volt - óriási csodának éltem meg, hogy a jéghidegbe burkolózott feketeségben sikerült megcsodálni egy szikrázó meteoritot. (Az más kérdés, hogy a fentebb olvasott kívánságpontot azért elmormoltam.)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://maszi.cafeblog.hu/files/2017/08/dark-2024127_640.png&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-1532&quot; src=&quot;https://maszi.cafeblog.hu/files/2017/08/dark-2024127_640.png&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;640&quot; height=&quot;402&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mindez egyébként azért jutott eszembe, mert újra itt van augusztus és egyre közelebb érkezik a Perseidák meteorraj is - amikor aztán bőszen figyeljük az égboltot. Hiszen az egyik legfantasztikusabb dolog, amikor láthatjuk, ahogy a meteoritok a légkörünkben elégve látványos hullócsillaggá válnak. És kívánhatunk! Aki szerencsésebb, pláne kevésbé fényszennyezett helyen él, több tucatot is számolhat egy-egy estén, így aztán egészen hosszú kívánságlistával készülhet, hogy az elcsípett hullócsillagok a következő időszakban teljesíthessék kívánságainkat.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Én idén inkább amatőr csillagászati megfigyelésre készülök. Annyira amatőrrel, hogy maximum egy pokrócra lesz szükség, amin el lehet nyúlni az éjszakában. És minden vágyam, hogy lássam a világunk fantasztikus csodáit, csendben és nyugalomban figyelhessem az eget - de kívánságokkal már nem készülök. Nem azért, mert korábban nem jött be. Volt, amikor bejött. Hanem mert egy ideje sokkal fontosabbnak érzem, hogy a pillanatot megéljem. Nem a hullócsillagokért, nem másokért, nem a kívánságok teljesüléséért. Magamért. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>