1.0maszihttps://maszi.cafeblog.humaszihttps://maszi.cafeblog.hu/author/maszi/<p><strong>Életünk során folyton-folyvást olyan helyzetekbe keveredünk, amikor határoznunk kell, merre folytatjuk azt a bizonyos utat. Magánéletben, munkában egyaránt. Mindig arra törekszünk, hogy jól döntsünk, így aztán folyamatosan stresszhelyzetbe taszítjuk magunkat. Mert soha nem lesz senki, aki előre garantálja, hogy a döntés következtében jó felé indulunk. Szerintem viszont nem itt kezdődik a dolog, eggyel korábban. Amikor elérkezel ahhoz a pillanathoz, hogy döntened kell, tulajdonképpen már döntöttél. Mert nem jó az, ami éppen van.</strong></p> <p>Tetszik nekem az a mondat a Mátrixból, amikor az Orákulum Neóval üldögél a kis padon, és a döntésről bölcselkedik. "Nem azért jöttél ide, hogy meghozd a döntésed. A döntést már meghoztad. Most azért vagy itt, hogy megértsd a döntésed okát." De nem mindenféle bonyolult filozofikus eszmefuttatásról akarok írni, pláne nem elemezni a fenti a mondatot. Hanem arról írni, hogy miért halogatjuk folyton azt a bizonyos választást, ami elindít(hat) minket egy úton.</p> [caption id="attachment_1313" align="aligncenter" width="640"]<a href="https://maszi.cafeblog.hu/files/2016/05/scales-of-justice-982903_640.jpg"><img class="size-full wp-image-1313" src="https://maszi.cafeblog.hu/files/2016/05/scales-of-justice-982903_640.jpg" alt="Fotó: pixabay.com" width="640" height="480" /></a> Fotó: pixabay.com[/caption] <p>Persze nagyon is emberi, amikor vacillálunk a különböző helyzetek között. Nagyon izgalmas, pláne, hogy emiatt nem alszunk, rágódunk, a baráti beszélgetéseink során jó tanácsra, vagy más helyzetekben éppen égi jelre várunk, hogy merre tovább. Aztán azzal takarózunk, hogy még nem döntöttünk. Pedig dehogynem. Hányszor halljuk: "nem tudom, jól érzem-e magam a munkahelyemen" vagy "lehet nem folytatjuk együtt, de még nem döntöttünk". Hát persze. Jól hangzik, lehet elodázni a kérdést, mindenféle plusz időt és pláne felmentést adni magunknak és másoknak is, aztán később, ha bevalljuk, hogy döntöttünk, maximum az üres elcsigázottság marad: korábban kellett volna döntenem.</p> <p>Én nem vagyok pszichológus. Se spirituális megmondóember. Vannak viszont szuper bölcseleteim - mint mindenkinek. Mert felmerül-e  a döntés kérdése, egy ideális (na jó, ideális helyzet nagyon ritkán adódik), egy jó, egy pozitív helyzetben? Furcsa módon a minden, de legalábbis több szempontból megfelelő munka vagy éppen párkapcsolat esetén nem szoktunk azon gondolkodni, hogy változtassunk-e. A minden szempontból tökéletes esetében már néha - mindenben tökéletes - csak éppen én nem vagyok boldog. Ugye ismerős?</p> [caption id="attachment_1312" align="aligncenter" width="640"]<a href="https://maszi.cafeblog.hu/files/2016/05/right-238370_640.jpg"><img class="size-full wp-image-1312" src="https://maszi.cafeblog.hu/files/2016/05/right-238370_640.jpg" alt="Fotó: pixabay.com" width="640" height="376" /></a> Fotó: pixabay.com[/caption] <p>Szóval, nem kell félni a döntésektől. Olyan még nem volt, hogy ne lett volna utána holnap. Ráadásul az új utakon való indulás sok jóval is kecsegtet, legfőképpen azzal, hogy az ember mindig tanul valami újat - ha másról nem, hát magáról mindenképpen. Ezt az élményt pedig nem szabad feláldozni. Persze választhatok úgy, hogy maradok a posványos helyzetben. De ez a választás csak akkor okoz majd nehéz éjszakákat, morgós visszaemlékezést, ha tudom és éreztem, hogy máshogy is lehetett volna.</p> <p> </p> <p>Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a <a href="https://www.facebook.com/Maszi-101300690212555/">Facebook</a> oldalamhoz, vagy iratkozz fel a hírlevélre. Mondd el a véleményedet, oszd meg a bejegyzést, ha tetszett a poszt, és olvasd el a többit is!</p>richhttps://maszi.cafeblog.hu/files/2016/05/right-238370_640-150x150.jpg150150