<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>maszi</provider_name><provider_url>https://maszi.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maszi</author_name><author_url>https://maszi.cafeblog.hu/author/maszi/</author_url><title>Szeresd a szeplőt!</title><html>&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Mi, szeplősök, nem egyszerűen csak örülünk az első igazi (tavaszi) napsugárnak, az öröm az arcunkra van írva. A szó szoros értelmében. A télen elhalványult, bágyadt pöttyök ugyanis rögtön megjelennek, vígan tarkítva az arcot (kinek a kezét, lábát is). Pedig a szeplősök nagy része ki nem állhatja, amikor az első napos délutánt követően rögtön kérdést kap: tegnap napoztál? Nem, csak kijöttek a szeplőim. &lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Én személy szerint gyerekkoromban rendesen utáltam. Megkülönböztetett, a nem szeplősök érdeklődve vizslatták a kis pontokat, és hiába tetszett nekik (mindenkinek az tetszik a másikon, amiből neki nincs - lásd a göndör hajúak egyenes szálakat szeretnének, a nagylábúak kisebbet, a barna szeműek kéket, és még sorolhatnám), én ezt nem tudtam elhinni. Egész egyszerűen nem szerettem a szeplőt. Azt gondoltam, csak a tökéletesen hófehér bőr a szép. És ezzel nem voltam egyedül. (Emlékszem, volt egy osztálytársam, aki az első napsugaraknak hátat fordított - de tényleg - ha a szabadban tartották a tesiórát, csak a napnak háttal sportolt.)&lt;/p&gt;
[caption id=&quot;attachment_1237&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;640&quot;]&lt;a href=&quot;https://maszi.cafeblog.hu/files/2016/04/eye-122694_640.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-full wp-image-1237&quot; src=&quot;https://maszi.cafeblog.hu/files/2016/04/eye-122694_640.jpg&quot; alt=&quot;Fotó: pixabay.com&quot; width=&quot;640&quot; height=&quot;459&quot; /&gt;&lt;/a&gt; Fotó: pixabay.com[/caption]
&lt;p&gt;De nem volt mit tenni, a szeplők jöttek, láttak, győztek, legfőképpen maradtak - és hozzám nőttek. Aztán szép lassan, ahogy az évek teltek, megszerettem őket. Mert hozzám tartoznak, mert az enyémek - és már igazán tetszenek. Évek kellettek hozzá, hogy ne csak másokon fogadjam el a pöttyöket, hanem magamon is. Hogy ne bélyegként tekintsek rájuk, hanem annak lássam, aminek mások látják. Az arcot tarkító, kedves apró foltoknak, ami vidámságot, színt és egyediséget ad az arcnak.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És nem kell hozzá önbizalomnövelő oldalakat nézegetni, hogy elhiggyük, vannak mások is, akik szintén szeplősen élnek, büszkén viselik, ez a szexepiljük. Nem kizárólagosan attól szép egy arc, hogy makulátlanul tiszta, hogy hófehér vagy éppen napbarnított. Attól szép, hogy a tiéd. Ráadásul, mi szeplősök tényleg az arcunkon viseljük a tavaszt, a napsugarakat, a jókedvet - ezért pedig csak szeretni lehet az apró foltokat.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a &lt;a href=&quot;https://www.facebook.com/pages/Maszi/101300690212555?ref=hl&quot;&gt;Facebook oldalamhoz&lt;/a&gt;, vagy iratkozz fel a hírlevélre. Mondd el a véleményedet, oszd meg a bejegyzést, ha tetszett a poszt, és olvasd el a többit is!&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://maszi.cafeblog.hu/files/2016/04/eye-122694_640-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>