1.0maszihttps://maszi.cafeblog.humaszihttps://maszi.cafeblog.hu/author/maszi/<p><strong>Van az a pont, amikor a nyugis napon egyszer csak előtör az emberből a félelem - valami nincs rendben. Aztán ez a félelem tárgyat talál magának - és olykor elkezdünk parázni. Félelemlista, a teljesség igénye nélkül.</strong></p> <p>Az egész teljesen keszekuszán, a semmiből jutott eszembe. Vélhetően a széthajtott nap hozománya: nem akarok most elindulni akárhová, mert tuti eltévednék. Amúgy sem akarok, meg nincs is mivel - értsd kocsi, szóval nem is értem honnan jött. Erről meg az jutott eszembe, miért paráznék, ha el kellene indulnom - mert mi van, ha eltévedek? Semmi. Van szám, tudok olvasni, egy-két-három nyelven meg tudom kérdezni, merre tovább. Normális esetben. Persze van, amikor mindezt a parázás felülírja. Meg olyan is, amikor az egésznek nincs semmiféle alapja.</p> [caption id="attachment_959" align="aligncenter" width="1280"]<a href="https://maszi.cafeblog.hu/files/2015/11/aman-909049-1280.jpg"><img class="size-full wp-image-959" src="https://maszi.cafeblog.hu/files/2015/11/aman-909049-1280.jpg" alt="Fotó: pixabay.com" width="1280" height="853" /></a> Fotó: pixabay.com[/caption] <p><strong>Nehogy elaludj!</strong></p> <p>Nem lesz meglepetés a következőkben: ha tudod, hogy másnap a szokottnál korábban vagy éppen eltérő időpontban kell kelned, lefekvés előtt biztos aggódsz, hogy felébredsz-e a vekkerre. Én legalábbis szoktam. Ezért negyvennyolc szundival, 10 különböző időpontra tekerem az órát, szédültebb állapotomban a csengést is megváltoztatom, biztosítéknak beállítom a hagyományos ébresztőt. Aztán egész éjjel forgolódom, nehogy elaludjak.</p> <p><strong>Tuti nem lesz otthon az alapvető hozzávaló</strong></p> <p>Nem vagyok minta-konyhatündér. Alapvetően jól tájékozódom a spájzban, de nap mint nap nehezen tartom fejben, hogy mennyi (alapvető) élelmiszer és/vagy hozzávalónk van. A krumpli például tuti azelőtt fogy el, hogy biztos vagyok benne, van még, és az lesz a köret. Az is igaz, hogy ebben az esetben nem szoktam előre rettegni, laza magabiztossággal vetem bele magam a főzés örömébe, aztán pánikolva rohanok a szomszédban lakó barátunkhoz, adjon kölcsön valamit. A krumplihoz hasonló tüneteket mutat egyébként a sütőpor és a majoranna is.</p> [caption id="attachment_961" align="aligncenter" width="1280"]<a href="https://maszi.cafeblog.hu/files/2015/11/key-565607_1280.jpg"><img class="size-full wp-image-961" src="https://maszi.cafeblog.hu/files/2015/11/key-565607_1280.jpg" alt="Fotó: pixabay.com" width="1280" height="853" /></a> Fotó: pixabay.com[/caption] <p><strong>Bezárni az ajtót</strong></p> <p>Gyerekkorom óta a heppem. Minél öregebb leszek, annál durvábban jelentkezik. Tudom, hogy rutinszerű, de a nap közepén, a legnagyobb nyugiban tud a fejembe hasítani - valami nincs rendben. Biztos az ajtó az! Ennél sokkal rosszabb, amikor hülyén álldogálok a bejárat előtt, és még 5-ször megrángatom a kilincset. Néha számolom. És bízom benne, hogy csak halkan röhög a szomszéd.</p> <p><strong>Az a bizonyos eltévedés</strong></p> <p>Imádok vezetni,  állítom magamról (és nem is hamisan), hogy jól tájékozódom, megtanultam térképet olvasni, ha minden kötél szakad, ott a GPS. De mi van, ha mégsem? Ha nagyon eltévedek? Ha sosem találok ki onnan? (Ilyen még nem volt.) Ezen kérdések esetén igyekszem azt hinni, hogy csak túlhajszolom magam és szeretnék mindent tökéletesen csinálni - ezért a para.</p> [caption id="attachment_960" align="aligncenter" width="1280"]<a href="https://maszi.cafeblog.hu/files/2015/11/cobweb-1059669_1920.jpg"><img class="size-full wp-image-960" src="https://maszi.cafeblog.hu/files/2015/11/cobweb-1059669_1920.jpg" alt="Fotó: pixabay.com" width="1280" height="1920" /></a> Fotó: pixabay.com[/caption] <p><strong>Nyaralás előtt</strong></p> <p>Szerintem ezt anyukámtól örököltem. Gyerek voltam még, mentünk valahová nyaralni, amikor anyu az indulás előtt számolta, mindent rendben hagytunk-e. Tűzhely, vasaló, hajszárító rendben - sorolta. "Anyu, a fritőz!" - szóltunk vissza. "Tényleg, a fritőz!" Nem volt fritőzünk. Amúgy én is mindent ellenőrzök. Kétszer. Na jó, biztosra megyek, háromszor.</p> <p><strong>A pók rám ugrik a falról</strong></p> <p>Nem szeretném sokáig ragozni, egyszerűen félek a pókoktól. Akárki akármit mond, a pókok tudnak ugrani. Messziről is. És sokkal nagyobbak, mint amilyennek látszanak.</p> <p> </p> <p> </p>richhttps://maszi.cafeblog.hu/files/2015/11/cobweb-1059669_1920-150x150.jpg150150