1.0maszihttps://maszi.cafeblog.humaszihttps://maszi.cafeblog.hu/author/maszi/<p>Kedves és szerethető, jópofa lányregény. Egy barátom ajánlására vettem kézbe Imre Viktória Anna második regényét, Az Őrült Hold alatt címűt, ráadásul azzal az ígérettel, hogy még jobb lesz, mint a <a href="https://maszi.cafeblog.hu/2015/05/24/kisert-a-kisertes-rt/">Kísértés Rt.</a>. Összességében pedig tényleg, annak ellenére, hogy valóban lányregény (ez nem baj, csak én nem ugrálok értük), ellenben okos, szórakoztató és kalandos is.</p> <p>Tetszik nekem ez az elképzelt világ. Három bolyongó hold az éjszakában, egy alvilággal paktáló tudós, angyalok és démonok, a mindent elnyelő sötétség, a naponta változó város - igazi fantasy ez a könyv, amiben bőven jut szerep a szerelmeseknek, a hódításnak, a rontásnak, a tékozlásnak, a bűnös múltnak és a szélsőségesen viselkedő családtagoknak is. Ráadásul a niobai csatangolás engem Horvátország kis kikötővárosaiba kalauzolt, fényesre koptatott macskaköves utcákba, szűk sikátorokba és titkokat rejtő beugrókba. Kalandos utazás volt, annak ellenére, hogy nem volt térkép, amely alapján visszatalálhattam volna a központi toronyba.</p> <p>Az is tetszik, hogy nem volt időhöz kötve. Nem kellett odafigyelnem, hogy a történet mikor játszódik - most, 100 éve múlva, 200 évvel ezelőtt, jól csavarta a szálakat, ugyanakkor az étkezések és utazások kicsit elszomorítottak. Pizzát és sült krumplit enni, aztán hálófülkés vonattal utazni - mindez mégiscsak visszarántott a jelenbe, annak ellenére, hogy a vonatközlekedésnél szó sincs a MÁV ütött-kopott vagonjairól.</p> <p>Külön pluszpont a szerelmi szálért. Mert néha komolyan megőrülök, amikor sok száz oldalon át a főszereplő ide-oda vetődik aktuális (hadd legyek régimódi) kérői között, vagy éppen az aktuális trilógiai első és második kötete között mindig a másikat szereti. Le velük! Ha már lányregény, legyen az egy szerelem! Ezért a pluszpont.</p> <p>Ugyanakkor kicsit hosszú. A túlságosan hosszú és részletes leírások a niobai kalandozások első napjain még rendben vannak, hanem aztán egyre hosszabbak és vontatottabbak. Szerettem volna mihamarabb megfejteni a talányt, előrébb jutni szerelemben és történetben, de lehet, ez csak az én mohóságom, hogy jöjjön már az a végső befejezés. Az viszont biztos, hogy Imre Viktória Anna világa nagyon hívogató, és őszintén bízom benne, hogy lesz következő könyve.</p> <p> </p>richhttps://maszi.cafeblog.hu/files/2015/10/covers_275321-150x150.jpg150150