<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>maszi</provider_name><provider_url>https://maszi.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maszi</author_name><author_url>https://maszi.cafeblog.hu/author/maszi/</author_url><title>Egy hosszú hét margójára</title><html>[caption id=&quot;attachment_359&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;960&quot;]&lt;a href=&quot;https://maszi.cafeblog.hu/files/2015/06/henyél_doro.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-full wp-image-359&quot; src=&quot;https://maszi.cafeblog.hu/files/2015/06/henyél_doro.jpg&quot; alt=&quot;Fotó: Mák Dóri&quot; width=&quot;960&quot; height=&quot;639&quot; /&gt;&lt;/a&gt; Fotó: Mák Dóri[/caption]
&lt;p&gt;Vihogunk. Mint a 16 éves kamaszok a ház előtt rajtakapás előtt, bringákat a bokornak támasztva, csak vihogunk. Egy házban lakunk a barátainkkal, talán egy kicsit féltünk is tőle az elején, hogy jószomszédi iszony vagy viszony lesz, de most, amikor vihogunk egy hosszú hét után, nincsenek kérdések. Támasztjuk a falat és egymást. Hosszú hét volt, stresszes, nehéz, feladatokkal teli, és messze van még a pihenés, de mi csak vihogunk könnyed kamaszkort idézve, úgy, ahogy a felnőttek nagyon kevésszer.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://maszi.cafeblog.hu/files/2015/06/henyél_doro-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>