1.0maszihttps://maszi.cafeblog.humaszihttps://maszi.cafeblog.hu/author/maszi/A hibás fantom[caption id="attachment_265" align="alignnone" width="759"]<a href="https://maszi.cafeblog.hu/files/2015/05/fantom.jpg"><img class=" wp-image-265" src="https://maszi.cafeblog.hu/files/2015/05/fantom-300x224.jpg" alt="Fotó: maszi" width="759" height="567" /></a> Fotó: maszi[/caption]
<p style="text-align: justify">Volt egy kis vitám a szolgáltatóval. Tömbházban lakóként lakásszövetkezethez tartozunk, rajtuk keresztül fut az összes általános költség, az ügyes-bajos hétköznapok. Kaptam aztán egy frankó tavalyi elszámoló levelet (áprilisban), hogy tartozást sikerült felhalmozni, harmincvalahányezer hátralékot. Mindez még hihető is lenne, ha nem csoportos beszedéssel fizetnék (értsd a megbízott akkor és úgy turkál a folyószámládban, amikor és ahogy akar). Évekre visszakeresett, általam pontosan vezetett befizetésekkel felszerelkezve mentem magyarázatot kérni. A hibás kolléganőről ott hallottam először. Szerettem volna találkozni vele, hogy egy kicsit beszélgessünk. "A kolléganő elfelejtette visszaállítani a túlfizetés utáni csökkentett díjat". "A kolléganő a másik irodában van, valószínűleg ő lesz a hibás." "Nem tudjuk, hogy történhetett, a kolléganő nincs bent." "A kolléganő 4000 ember dolgait intézi, értse meg, hogy hibázhat."</p>
<p style="text-align: justify">Én megértem. Én is foglalkozom adatokkal, emberekkel. Én is hibázom. Apukám meg mozdonyvezető, több tucat, járatonként olykor többszáz ember életére figyel nap mint nap. Ő is hibázhat. Ja, hogy ma kisiklottak? Értse meg, mindenki hibázhat.</p>
<p style="text-align: justify">Én nem a hibát vitatom. Én is hibázhatok. De vállalom a felelősséget (bár nem örülök neki, de ez van). Odaállok szépen az ügyfél elé, és bocsánatot kérek. (Ettől nem lesz meg a lelki üdvünk, de legalább felvállalom.) A szolgáltatónál lévő hibázó kollégát viszont nem találom. Mindig máshol van. (Az más kérdés, hogy végül ők is bocsánatot kértek, miután határozottan kiköveteltem - kiabálás és ordibálás és trágár szavak nélkül - egy elnézést kérő levelet.) De azért az meglepett, hogy a hibás kolléganő végül nem is hibázott akkorát, mivel a víz fogyasztásánál éves szinten kb. 50 köbméterrel nőtt a fogyasztásunk. Ezt meg én nem jelentettem, ugye. Tehát én hibáztam.</p>
<p style="text-align: justify">Aztán számoltam. Kikeresve a precízen vezetett óraállásokat, a napokban újfent a szolgáltatóhoz járultam. (Megjegyzem: köszönöm a szüleimnek, hogy megtanítottak rá, vezessem az ilyen adatokat. Be kellett töltenem a bűvös harmincat, de legfőképpen önálló háztartást kellett vezetnem, hogy rájöjjek, milyen fontosat tanultam - értsd, ne bízz senkiben, főleg ne a szolgáltatóban!) És "mitadisten", megint igazam lett, ráadásul kiderült, hogy a kolléganő rosszul vezette fel a diktált adatokat. (Most még csak harcias sem voltam, de bizonyára felismertek, mert a találkozásnál hátrahőköltek - pedig komolyan, korábban sem kiabáltam, nem ordibáltam, trágár szavakat sem használtam. Csak beszélgetni akartam.) Most nem akartam beszélgetni. Tudom, a hibás kolléganő valójában nem létezik. Ő a szolgáltató fantomja.</p>richhttps://maszi.cafeblog.hu/files/2015/05/fantom-150x150.jpg150150